1 Korintusi 2

Pál a megfeszített Krisztust hirdeti

1 Én is, amikor hozzátok mentem atyámfiai, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét,2 mert elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek.4 És az én beszédem és prédikálásom nem emberi bölcsesség megtévesztő szavaiból állt, hanem a Léleknek és erőnek megmutatásában,

5 hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Isten elrejtett bölcsessége

6 A (hitben) nagykorúak között mi is bölcsességet hirdetünk, de nem e világnak, sem e világ letűnt fejedelmeinek bölcsességét,7 hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre,8 amelyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert fel, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.9 Hanem, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek“.10 Nekünk azonban Isten kinyilatkoztatta az ő Lelke által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.11 Mert ki ismeri az ember gondolatait? Csak az embernek lelke, amely benne lakik. Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.12 Mi pedig nem e világnak lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.13 Ezeket prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem úgy, ahogy a Lélek tanít, lelkieknek lelkieket adva.14 A nem lelki ember pedig nem foghatja fel Isten Lelkének dolgait, mert bolondságnak tűnik neki, nem is érti, mert ezeket csak a Lélek szerint lehet elbírálni.15 A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt nem bírálja felül senki.

16 Mert ugyan, „Ki ismerte meg az Úr gondolatait, hogy őt kioktathatná?“ Mi pedig Krisztus gondolataiban részesülünk.

1 Corinthians 2

1 When I camet to you, brothers and sisters,t I did not come with superior eloquence or wisdom as I proclaimed the testimonys of God.2 For I decided to be concerned about nothingt among you except Jesus Christ, and him crucified.3 And I was with you in weakness and in fear and with much trembling.4 My conversation and my preaching were not with persuasive words of wisdom, but with a demonstration of the Spirit and of power,

5 so that your faith would not be based on human wisdom but on the power of God.

Wisdom from God

6 Now we do speak wisdom among the mature,t but not a wisdom of this age or of the rulers of this age, who are perishing.7 Instead we speak the wisdom of God, hidden in a mystery, that God determined before the ages for our glory.8 None of the rulers of this age understood it. If they had known it, they would not have crucified the Lord of glory.9 But just as it is written, “Things that no eye has seen, or ear heard, or mind imagined,tare the things God has prepared for those who love him.”s10 God has revealed these to us by the Spirit. For the Spirit searches all things, even the deep things of God.11 For who among men knows the things of a man except the man’s spirit within him? So too, no one knows the things of God except the Spirit of God.12 Now we have not received the spirit of the world, but the Spirit who is from God, so that we may know the things that are freely given to us by God.13 And we speak about these things, not with words taught us by human wisdom, but with those taught by the Spirit, explaining spiritual things to spiritual people.t14 The unbelievert does not receive the things of the Spirit of God, for they are foolishness to him. And he cannot understand them, because they are spiritually discerned.15 The one who is spiritual discernst all things, yet he himself is understoodt by no one.

16 For who has known the mind of the Lord, so as to advise him?s But we have the mind of Christ.