1 Királyok 1

1  Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni. 2  És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt. 3  Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz. 4  És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.

5  Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat. 6  Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után. 7  És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak. 8  De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé. 9  Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit; 10  De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.

11  Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit? 12  Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét. 13  Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia? 14  És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

15  És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak. 16  És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz? 17  Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe. 18  És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit. 19  Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 20  Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána. 21  De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.

22  És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék. 23  És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván. 24  És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe? 25  Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király! 26  Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 27  Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.

28  És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt. 29  És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból, 30  Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem. 31  És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

32  Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe. 33  És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba; 34  És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 35  És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának. 36  Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is. 37  A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél. 38  Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba. 39  És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király! 40  És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

41  És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban? 42  És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz. 43  Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá. 44  És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték, 45  És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok. 46  És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe; 47  És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán. 48  És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben. 49  Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

50  De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait. 51  Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel. 52  És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia. 53  Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

1 Kings 1

Adonijah Tries to Seize the Throne

1 King David was very old;t even when they covered him with blankets,t he could not get warm.2 His servants advisedt him, “A young virgin must be found for our master, the king,t to take care of the king’s needst and serve as his nurse. She can also sleep with yout and keep our master, the king, warm.”t3 So they looked through all Israelt for a beautiful young woman and found Abishag, a Shunammite, and brought her to the king.

4 The young woman was very beautiful; she became the king’s nurse and served him, but the king did not have sexual relations with her.t
5 Now Adonijah, son of David and Haggith,ts was promoting himself,t boasting,t “I will be king!” He managed to acquiret chariots and horsemen, as well as fifty men to serve as his royal guard.t6 (Now his father had never correctedt himt by saying, “Why do you do such things?” He was also very handsome and had been born right after Absalom.t)7 He collaboratedt with Joab son of Zeruiah and with Abiathar the priest, and they supportedt him.t8 But Zadok the priest, Benaiah son of Jehoiada, Nathan the prophet, Shimei, Rei, and David’s elite warriorst did not ally themselvest with Adonijah.9 Adonijah sacrificed sheep, cattle, and fattened steers at the Stone of Zoheleth near En Rogel. He invited all his brothers, the king’s sons,s as well as all the men of Judah, the king’s servants.

10 But he did not invite Nathan the prophet, Benaiah, the elite warriors,t or his brother Solomon.
11 Nathan said to Bathsheba, Solomon’s mother, “Has it been reported to yout that Haggith’s son Adonijah has become king behind our master David’s back?t12 Nowt let me give you some advice as to howt you can save your life and your son Solomon’s life.13 Visitt King David and say to him, ‘My master, O king, did you not solemnly promiset your servant, “Surely your son Solomon will be king after me; he will sit on my throne”? So why has Adonijah become king?’

14 Whilet you are still there speaking to the king, I will arrives and verify your report.”t
15 So Bathsheba visited the king in his private quarters.t (The king was very old, and Abishag the Shunammite was serving the king.)16 Bathsheba bowed down on the floor beforet the king. The king said, “What do you want?”17 She replied to him, “My master, you swore an oath to your servant by the Lord your God, ‘Solomon your son will be king after me and he will sit on my throne.’18 But now, look, Adonijah has become king! But you,s my master the king, are not even aware of it!t19 He has sacrificed many cattle, steers, and sheep and has invited all the king’s sons, Abiathar the priest, and Joab, the commander of the army, but he has not invited your servant Solomon.20 Now,s my master, O king, all Israel is watching anxiously to see who is named to succeed my master the king on the throne.t

21 If a decision is not made,t when my master the king is buried with his ancestors,t my son Solomon and It will be considered state criminals.”t
22 Just then,t while she was still speaking to the king, Nathan the prophet arrived.23 The king was told, “Nathan the prophet is here.” Nathan entered and bowed before the king with his face to the floor.t24 Nathan said, “My master, O king, did you announce, ‘Adonijah will be king after me; he will sit on my throne’?25 For today he has gone down and sacrificed many cattle, steers, and sheep and has invited all the king’s sons, the army commanders, and Abiathar the priest. At this momentt they are having a feastt in his presence, and they have declared, ‘Long live King Adonijah!’t26 But he did not invite me – your servant – or Zadok the priest, or Benaiah son of Jehoiada, or your servant Solomon.

27 Has my master the king authorized this without informing your servantss who should succeed my master the king on his throne?”t

David Picks Solomon as His Successor

28 King David responded,t “Summon Bathsheba!”s She came and stood before the king.t29 The king swore an oath: “As certainly as the Lord lives (he who has rescued met from every danger),30 I will keept today the oath I swore to you by the Lord God of Israel: ‘Surely Solomon your son will be king after me; he will sit in my place on my throne.’”

31 Bathsheba bowed down to the king with her face to the floort and said, “May my master, King David, live forever!”
32 King David said, “Summon Zadok the priest, Nathan the prophet,s and Benaiah son of Jehoiada.” They came before the king,33 and het told them, “Take your master’st servants with you, put my son Solomon on my mule, and lead him down to Gihon.t34 There Zadok the priest and Nathan the prophet will anointt him king over Israel; then blow the trumpet and declare, ‘Long live King Solomon!’35 Then follow him up as he comes and sits on my throne. He will be king in my place; I have decreedt that he will be ruler over Israel and Judah.”36 Benaiah son of Jehoiada respondedt to the king: “So be it!t May the Lord God of my master the king confirm it!t

37 As the Lord is with my master the king, so may he be with Solomon, and may he make him an even greater king than my master King David!”t
38 So Zadok the priest, Nathan the prophet, Benaiah son of Jehoiada, the Kerethites, and the Pelethitess went down, put Solomon on King David’s mule, and led him to Gihon.39 Zadok the priest took a horn filled with olive oilts from the tent and poured it ont Solomon; the trumpet was blown and all the people declared, “Long live King Solomon!”

40 All the people followed him up, playing flutes and celebrating so loudly they made the ground shake.t
41 Now Adonijah and all his guests heard the commotion just as they had finished eating.t When Joab heard the sound of the trumpet, he asked, “Why is there such a noisy commotion in the city?”t42 As he was still speaking, Jonathant son of Abiathar the priest arrived. Adonijah said, “Come in, fort an important man like you must be bringing good news.”t43 Jonathan repliedt to Adonijah: “No!t Our mastert King David has made Solomon king.44 The king sent with him Zadok the priest, Nathan the prophet, Benaiah son of Jehoiada, the Kerethites, and the Pelethites and they put him on the king’s mule.45 Then Zadok the priest and Nathan the prophet anointedt him king in Gihon. They went up from there rejoicing, and the city is in an uproar. That is the sound you hear.46 Furthermore, Solomon has assumed the royal throne.t47 The king’s servants have even come to congratulatet our mastert King David, saying, ‘May your Gods make Solomon more famous than you and make him an even greater king than you!’t Then the king leanedt on the bed

48 and saidt this: ‘The Lord God of Israel is worthy of praise becauset today he has placed a successor on my throne and allowed me to see it.’”t
49 All of Adonijah’s guests panicked;t they jumped up and rushed off their separate ways.50 Adonijah feared Solomon, so he got up and went and grabbed hold of the horns of the altar.s51 Solomon was told, “Look, Adonijah fears you;t see, he has taken hold of the horns of the altar, saying, ‘May King Solomon solemnly promiset me today that he will not kill his servant with the sword.’”52 Solomon said, “If he is a loyal subject,t not a hair of his head will be harmed, but if he is found to be a traitor,t he will die.”

53 King Solomon sent men to bring him downt from the altar. He came and bowed down to King Solomon, and Solomon told him, “Go home.”t