1 Királyok 19

1  És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. 2  És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. 3  A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.

4  Ű pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! 5  És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél. 6  És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. 7  És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. 8  És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.

9  És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? 10  Ű pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 11  És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. 12  És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. 13  És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? 14  És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 15  És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; 16  És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. 17  És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. 18  De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.

19  És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. 20  És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? 21  És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.

1 Kings 19

Elijah Runs for His Life

1 Ahab told Jezebel all that Elijah had done, including a detailed account of how he killed all the prophets with the sword.

2 Jezebel sent a messenger to Elijah with this warning,t “May the gods judge me severelyt if by this time tomorrow I do not take your life as you did theirs!”t
3 Elijah was afraid,s so he got up and fled for his life to Beer Sheba in Judah. He left his servant there,4 while he went a day’s journey into the desert. He went and sat down under a shrubt and asked the Lord to take his life:t “I’ve had enough! Now, O Lord, take my life. After all, I’m no better than my ancestors.”t5 He stretched outt and fell asleep under the shrub. All of a sudden an angelic messengert touched him and said, “Get up and eat.”6 He looked and right there by his head was a cake baking on hot coals and a jug of water. He ate and drank and then slept some more.t7 The Lord’s angelic messenger came back again, touched him, and said, “Get up and eat, for otherwise you won’t be able to make the journey.”t

8 So he got up and ate and drank. That meal gave him the strength to travel forty days and forty nights until he reached Horeb, the mountain of God.
9 He went into a cave there and spent the night. All of a sudden the Lord spoke to him, “Why are you here, Elijah?”10 He answered, “I have been absolutely loyalt to the Lord, the sovereign God,t even though the Israelites have abandoned the agreement they made with you,t torn down your altars, and killed your prophets with the sword. I alone am left and now they want to take my life.”t

11 The Lordt said, “Go out and stand on the mountain before the Lord. Look, the Lord is ready to pass by.”
A very powerful wind went before the Lord, digging into the mountain and causing landslides,t but the Lord was not in the wind. After the windstorm there was an earthquake, but the Lord was not in the earthquake.12 After the earthquake, there was a fire, but the Lord was not in the fire. After the fire, there was a soft whisper.t13 When Elijah heard it, he covered his face with his robe and went out and stood at the entrance to the cave. All of a suddent a voice asked him, “Why are you here, Elijah?”14 He answered, “I have been absolutely loyalt to the Lord, the sovereign God,t even though the Israelites have abandoned the agreement they made with you,t torn down your altars, and killed your prophets with the sword. I alone am left and now they want to take my life.”t15 The Lord said to him, “Go back the way you came and then head for the Desert of Damascus. Go and anoint Hazael king over Syria.16 You must anoint Jehu son of Nimshi king over Israel, and Elisha son of Shaphat from Abel Meholah to take your place as prophet.17 Jehu will kill anyone who escapes Hazael’s sword, and Elisha will kill anyone who escapes Jehu’s sword.

18 I still have left in Israel seven thousand followers who have not bowed their knees to Baal or kissed the images of him.”t
19 Elijah went from there and found Elisha son of Shaphat. He was plowing with twelve pairs of oxen; he was near the twelfth pair. Elijah passed by him and threw his robe over him.20 He left the oxen, ran after Elijah, and said, “Please let me kiss my father and mother goodbye, then I will follow you.” Elijaht said to him, “Go back! Indeed, what have I done to you?”

21 Elishat went back and took his pair of oxen and slaughtered them. He cooked the meat over a fire that he made by burning the harness and yoke.t He gave the people meat and they ate. Then he got up and followed Elijah and became his assistant.