1 Sámuel 1

1  Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala. 2  És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei. 3  És ez az ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.

4  És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala; 5  Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr bezárá az ő méhét. 6  Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét. 7  És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék. 8  És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?

9  És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), 10  És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala. 11  És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! 12  Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára; 13  És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg. 14  Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól. 15  Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. 16  Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. 17  És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle. 18  Ű pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.

19  És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla. 20  És történt idő multával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat és nevezé őt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtól kértem őt. 21  És mikor felméne a férfi, Elkána és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását: 22  Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké. 23  És monda néki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj itthon , míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! Otthon marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá.

24  És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevivé őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny vala. 25  És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték. 26  Ű pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. 27  Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem. 28  Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.

1 Samuel 1

Hannah Gives Birth to Samuel

1 There was a man from Ramathaim Zophim,s from the hill country of Ephraim, whose name was Elkanah. He was the son of Jeroham, the son of Elihu, the son of Tohu, the son of Zuph, an Ephraimite.

2 He had two wives; the name of the first was Hannah and the name of the second was Peninnah. Now Peninnah had children, but Hannah was childless.
3 Year after yeart this man would go up from his city to worship and to sacrifice to the Lord of hosts at Shiloh. It was there that the two sons of Eli, Hophni and Phineas, served as the Lord’s priests.4 Whenever the day came for Elkanah to sacrifice, he used to give meat portions to his wife Peninnah and to all her sons and daughters.5 But he would give a doublet portion to Hannah, because he especially loved her.t Now the Lord had not enabled her to have children.t6 Her rival wife used to upset her and make her worry,t for the Lord had not enabled her to have children.7 Peninnaht would behave this way year after year. Whenever Hannaht went up to the Lord’s house, Peninnaht would upset her so that she would weep and refuse to eat.

8 Finally her husband Elkanah said to her, “Hannah, why do you weep and not eat? Why are you so sad?t Am I not better to you than tens sons?”
9 On one occasion in Shiloh, after they had finished eating and drinking, Hannah got up.s (Now at the time Eli the priest was sitting in his chairt by the doorpost of the Lord’s temple.)10 She was very upsett as she prayed to the Lord, and she was weeping uncontrollably.t

11 She made a vow saying, “O Lord of hosts, if you will look with compassiont on the suffering of your female servant,t remembering me and not forgetting your servant, and give a male childt to your servant, then I will dedicate him to the Lord all the days of his life. His hair will never be cut.”t
12 As she continued praying tos the Lord, Eli was watching her mouth.13 Now Hannah was speaking from her heart. Although her lips were moving, her voice was inaudible. Eli therefore thought she was drunk.

14 So het said to her, “How often do you intend to get drunk? Put away your wine!”
15 But Hannah replied, “That’s not the way it is,t my lord! I am under a great deal of stress.t I have drunk neither wine nor beer. Rather, I have poured out my soul tot the Lord.

16 Don’t consider your servant a wicked woman,t for until now I have spoken from my deep pain and anguish.”
17 Eli replied, “Go in peace, and may the God of Israel grant the request that you have asked of him.”

18 She said, “May I, your servant, find favor in your sight.” So the woman went her way and got something to eat.s Her face no longer looked sad.
19 They got up early the next morning and after worshiping the Lord, they returned to their home at Ramah. Elkanah had marital relations witht his wife Hannah, and the Lord remembereds her.

20 After some time Hannah became pregnant and gave birth to a son. She named him Samuel, thinking, “I asked the Lord for him.t

Hannah Dedicates Samuel to the Lord

21 This man Elkanah went up with all his family to make the yearly sacrifice to the Lord and to keep his vow,

22 but Hannah did not go up with them.t Instead she told her husband, “Once the boy is weaned, I will bring him and appear before the Lord, and he will remain there from then on.”

23 So her husband Elkanah said to her, “Do what you think best.t Stay until you have weaned him. May the Lord fulfill his promise.”t
So the woman stayed and nursed her son until she had weaned him.24 Once she had weaned him, she took him up with her, along with three bulls, an ephahs of flour, and a containert of wine. She brought him to the Lord’s house at Shiloh, even though he was young.s25 Once the bull had been slaughtered, they brought the boy to Eli.26 She said, “Just as surely as you are alive, my lord, I am the woman who previously stood here with you in order to pray to the Lord.27 I prayed for this boy, and the Lord has given me the request that I asked of him.

28 Now I dedicate him to the Lord. From this time on he is dedicated to the Lord.” Then theyt worshiped the Lord there.