1 Sámuel 19

1  És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt. 2  Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad. 3  Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz , és tudtodra adom néked.

4  És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked. 5  Mert ő koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül. 6  És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni! 7  Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lőn előtte, mint annakelőtte.

8  A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle. 9  Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté [a hárfát kezével. 10  Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.

11  És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.

12  És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát. 13  És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel. 14  Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg. 15  És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt. 16  És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt. 17  Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? - elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ű mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.

18  Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának. 19  És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában. 20  Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő előljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának. 21  Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának. 22  Elméne azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában. 23  És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában. 24  És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?

1 Samuel 19

Saul Repeatedly Attempts to Take David’s Life

1 Then Saul told his son Jonathan and all his servants to kill David. But Saul’s son Jonathan liked David very much.t2 So Jonathan told David, “My father Saul is tryingt to kill you. So be careful tomorrow morning. Findt a hiding place and stay in seclusion.t

3 I will go out and stand beside my father in the field where you are. I will speak about you to my father. When I find out what the problem is,t I will let you know.”
4 So Jonathan spoke on David’s behalft to his father Saul. He said to him, “The king should not sin against his servant David, for he has not sinned against you. On the contrary, his actions have been very beneficialt for you.

5 He risked his lifet when he struck down the Philistine and the Lord gave all Israel a great victory. When you saw it, you were happy. So why would you sin against innocent blood by putting David to death for no reason?”
6 Saul accepted Jonathan’s advicet and took an oath, “As surely as the Lord lives, he will not be put to death.”

7 Then Jonathan called David and told him all these things. Jonathan brought David to Saul, and he served him as he had done formerly.t
8 Now once again there was war. So David went out to fight the Philistines. He defeated them thoroughlyt and they ran away from him.9 Then an evil spirit from the Lord came upont Saul. He was sitting in his house with his spear in his hand, while David was playing the lyre.t

10 Saul tried to nail David to the wall with the spear, but he escaped from Saul’s presence and the spear drove into the wall.t David escaped quicklyt that night.
11 Saul sent messengers to David’s house to guard it and to kill him in the morning. Then David’s wife Michal told him, “If you do not save yourselft tonight, tomorrow you will be dead!”

12 So Michal lowered David through the window, and he ran away and escaped.
13 Then Michal took a household idolt and put it on the bed. She put a quiltt made of goat’s hair over its headt and then covered the idol with a garment.

14 When Saul sent messengers to arrest David, she said, “He’s sick.”
15 Then Saul sent the messengers back to see David, saying, “Bring him up to me on his bed so I can kill him.”

16 When the messengers came, they found only the idol on the bed and the quilt made of goat’s hair at its head.

17 Saul said to Michal, “Why have you deceived me this way by sending my enemy away? Now he has escaped!” Michal replied to Saul, “He said to me, ‘Help me get away or else I will kill you!’”t
18 Now David had run away and escaped. He went to Samuel in Ramah and told him everything that Saul had done to him. Then he and Samuel went and stayed at Naioth.19 It was reported to Saul saying, “David is at Naioth in Ramah.”20 So Saul sent messengers to capture David. When they saw a company of prophets prophesying with Samuel standing there as their leader, the spirit of God came upon Saul’s messengers, and they also prophesied.21 When it was reported to Saul, he sent more messengers, but they prophesied too. So Saul sent messengers a third time, but they also prophesied.

22 Finally Sault himself went to Ramah. When he arrived at the large cistern that is in Secu, he asked, “Where are Samuel and David?” They said, “At Naioth in Ramah.”
23 So Saul went to Naioth in Ramah. The Spirit of God came upon him as well, and he walked along prophesying until he came to Naioth in Ramah.

24 He even stripped off his clothes and prophesied before Samuel. He lay theret naked all that day and night. (For that reason it is asked, “Is Saul also among the prophets?”)