1 Sámuel 2

1  És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, &Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. &Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, &Mert szabadításodnak örvendezek én! 2  Senki sincs olyan szent, mint az Úr, &Sőt rajtad kivül senki sincs. &Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk. 3  Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; &Szátokból ne jőjjön kérkedő szó, &Mert mindentudó Isten az Úr, &És a cselekedeteket ő ítéli meg. 4  Az erős kézíjjasokat megrontja, &És a roskadozókat erővel övedzi fel, 5  A megelégedettek bérért szegődnek el, &Éhezők pedig nem lesznek; &S míg a magtalan hét gyermeket szül, &A sok gyermekű megfogyatkozik. 6  Az Úr öl és elevenít, &Sírba visz és visszahoz. 7  Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, &Megaláz s fel is magasztal; 8  Felemeli a porból a szegényt, &És a sárból kihozza a szűkölködőt, &Hogy ültesse hatalmasok mellé, &És a dicsőségnek székét adja nékik; &Mert az Úré a földnek oszlopai, &És azokra helyezé a föld kerekségét. 9  Híveinek lábait megoltalmazza, &De az istentelenek setétségben némulnak el, &Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert. 10  Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, &Mennydörög felettök az égben, &Az Úr megítéli a földnek határait, &Királyának pedig hatalmat ad, &És felemeli felkentjének szarvát!

11  Elméne ezután Elkána Rámába az ő házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap előtt.

12  Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat. 13  És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala; 14  És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba. 15  És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset. 16  És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem. 17  Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.

18  Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve. 19  És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására.

20  És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének. 21  És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.

22  Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak. 23  Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől. 24  Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét. 25  Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará őket ölni. 26  A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.

27  És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midőn Égyiptomban a Faraó házában valának? 28  És kiválasztám őt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölő szert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait. 29  Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével. 30  Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. 31  Ímé, napok jőnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember a te házadban. 32  És meglátod az Isten hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén ember a te házadban soha. 33  Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg. 34  És az legyen előtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten. 35  Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor. 36  És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon előtte egy ezüst pénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret.

1 Samuel 2

Hannah Exalts the Lord in Prayer

1 Hannah prayed,t
“My heart rejoices in the Lord;
my horns is exalted high because of the Lord.
I loudly denouncet my enemies,
for I am happy that you delivered me.t

2 No one is holys like the Lord!
There is no one other than you!
There is no rockt like our God!

3 Don’t keep speaking so arrogantly,t
letting proud talk come out of your mouth!
For the Lord is a God who knows;
hes evaluates what people do.

4 The bows of warriors are shattered,
but those who stumble find their strength reinforced.

5 Those who are well-fed hire themselves out to earn food,
but the hungry no longer lack.
Evens the barren woman gives birth to seven,s
but the one with many children withers away.t

6 The Lord both kills and gives life;
he brings down to the gravet and raises up.

7 The Lord impoverishes and makes wealthy;
he humbles and he exalts.

8 He lifts the weakt from the dust;
he raisest the poor from the ash heap
to seat them with princes
and to bestow on them an honored position.t
The foundations of the earth belong to the Lord,
and he has placed the world on them.

9 He watches overt his holy ones,s
but the wicked are made speechless in the darkness,
for it is not by one’s own strength that one prevails.

10 The Lord shatterst his adversaries;s
he thunders against them fromt the heavens.
The Lord executes judgment to the ends of the earth.
He will strengthent his king
and exalt the powert of his anointed one.”ss

11 Then Elkanah went back home to Ramah. But the boy was serving the Lord under the supervision oft Eli the priest.

Eli’s Sons Misuse Their Sacred Office

12 The sons of Eli were wicked men.t They did not recognize the Lord’s authority.t13 Now the priests would always treat the people in the following way:t Whenever anyone was making a sacrifice, while the meat was boiling, the priest’s attendant would come with a three-pronged forks in his hand.

14 He would jab it into the basin, kettle, caldron, or pot, and everything that the fork brought up the priest would take for himself. This is what they used to do to all the Israelitest when they came there to Shiloh.
15 Even before they burned the fat, the priest’s attendant would come and say to the person who was making the sacrifice, “Hand over some meat for the priest to roast! He won’t take boiled meat from you, but only raw.”t

16 If the individual said to him, “First let the fat be burned away, and then take for yourself whatever you wish,” he would say, “No!s Hand it over right now! If you don’t, I will take it forcibly!”

17 The sin of these young men was very great in the Lord’s sight, for theys treated the Lord’s offering with contempt.
18 Now Samuel was ministering before the Lord. The boy was dressed in a linen ephod.19 His mother used to make him a small robe and bring it up to him at regular intervals when she would go up with her husband to make the annual sacrifice.20 Eli would bless Elkanah and his wife saying, “May the Lord raise up for you descendantst from this woman to replace the one that shet dedicated to the Lord.” Then they would go to theirt home.

21 So the Lord graciously attended to Hannah, and she was able to conceive and gave birth to three sons and two daughters. The boy Samuel grew up at the Lord’s sanctuary.t
22 Now Eli was very old when he heard about everything that his sons used to do to all the people of Israelt and how they used to have sex witht the women who were stationed at the entrance to the tent of meeting.23 He said to them, “Why do you behave in this way? For I hear about these evil things from all theses people.24 This ought not to be,t my sons! For the report that I hear circulating among the Lord’s people is not good.

25 If a man sins against a man, one may appeal to God on his behalf. But if a man sins against the Lord, who then will intercede for him?” But Eli’s sonst would not listen to their father, for the Lord had decidedt to kill them.

26 Now the boy Samuel was growing up and finding favor both with the Lord and with people.

The Lord Judges the House of Eli

27 A man of God came to Eli and said to him, “This is what the Lord says: ‘Did I not plainlyt reveal myself to your ancestor’st house when they were in Egypt in the house of Pharaoh?28 I chose your ancestort from all the tribes of Israel to be my priest, to offer sacrifice on my altar, to burn incense, and to bear the ephod before me. I gave to your ancestor’s house all the fire offerings made by the Israelites.

29 Why are yous scorning my sacrifice and my offering that I commanded for my dwelling place?t You have honored your sons more than you have me by having made yourselves fat from the best parts of all the offerings of my people Israel.’
30 Therefore the Lord, the God of Israel, says, ‘I really did sayt that your house and your ancestor’s house would servet me forever.’ But now the Lord says, ‘May it never be!t For I will honor those who honor me, but those who despise me will be cursed!31 In fact, days are coming when I will remove your strengtht and the strengtht of your father’s house. There will not be an old man in your house!32 You will see trouble in my dwelling place!t Israel will experience blessings,t but there will not be an old man in yours house for all time.t33 Any one of you that I do not cut off from my altar, I will cause yours eyes to failt and will cause you grief.t All of those born to your familyt will die in the prime of life.s34 This will be a confirming sign for you that will be fulfilled through your two sons,t Hophni and Phinehas: in a single day they both will die!35 Then I will raise up for myself a faithful priest. He will do what is in my heart and soul. I will build for him a secure dynastyt and he will serve my chosen one for all time.t

36 Everyone who remains in your house will come to bow before him for a little moneyt and for a scrap of bread. Each will say, ‘Assign me to a priestly task so I can eat a scrap of bread.’”