1 Sámuel 3

1  És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. 2  És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), 3  És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: 4  Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! 5  És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. 6  És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. 7  Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje. 8  És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket. 9  Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. 10  Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11  És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. 12  Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. 13  Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. 14  Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

15  Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. 16  Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ű pedig felele: Ímhol vagyok. 17  És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked! 18  Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ű pedig monda: Ű az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

19  Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. 20  És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett. 21  És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

1 Samuel 3

The Call of Samuel

1 Now the boy Samuel continued serving the Lord under Eli’s supervision.t Word from the Lord was rare in those days; revelatory visions were infrequent.
2 Eli’s eyes had begun to fail, so that he was unable to see well. At that time he was lying down in his place,3 and the lamp of God had not yet been extinguished. Samuel was lying down in the temple of the Lord as well; the ark of God was also there.4 The Lord called to Samuel, and he replied, “Here I am!”5 Then he ran to Eli and said, “Here I am, for you called me.” But Elit said, “I didn’t call you. Go back and lie down.” So he went back and lay down.

6 The Lord again called, “Samuel!” So Samuel got up and went to Eli and said, “Here I am, for you called me.” But Elit said, “I didn’t call you, my son. Go back and lie down.”
7 Now Samuel did not yet know the Lord; the word of the Lord had not yet been revealed to him.8 Then the Lord called Samuel a third time. So he got up and went to Eli and said, “Here I am, for you called me!” Eli then realized that it was the Lord who was calling the boy.

9 So Eli said to Samuel, “Go back and lie down. When he calls you, say, “Speak, Lord, for your servant is listening.” So Samuel went back and lay down in his place.
10 Then the Lord came and stood nearby, calling as he had previously done, “Samuel! Samuel!” Samuel replied, “Speak, for your servant is listening!”11 The Lord said to Samuel, “Look! I am about to do something in Israel;t when anyone hears about it, both of his ears will tingle.12 On that day I will carry outt against Eli everything that I spoke about his house – from start to finish!13 Yous should tell him that I am about to judge his house forever because oft the sin that he knew about. For his sons were cursing God,s and he did not rebuke them.

14 Therefore I swore an oath to the house of Eli, ‘The sin of the house of Eli can never be forgiven by sacrifice or by grain offering.’”
15 So Samuel lay down until morning. Then he opened the doors of the Lord’s house. But Samuel was afraid to tell Eli about the vision.16 However, Eli called Samuel and said, “Samuel, my son!” He replied, “Here I am.”

17 Elit said, “What message did he speak to you? Don’t conceal it from me. God will judge you severelyt if you conceal from me anything that he said to you!”
18 So Samuel told him everything. He did not hold back anything from him. Elit said, “The Lord will do what he pleases.”t19 Samuel continued to grow, and the Lord was with him. None of his prophecies fell to the ground unfulfilled.t20 All Israel from Dan to Beer Sheba realized that Samuel was confirmed as a prophet of the Lord.21 Then the Lord again appeared in Shiloh, for it was in Shiloh that the Lord had revealed himself to Samuels through the word of the Lord.t