1 Sámuel 9

1  És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember vala. 2  És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.

3  És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat. 4  És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg. 5  Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék. 6  Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk. 7  És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk? 8  A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat. 9  Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták. 10  És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.

11  A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a néző? 12  És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen. 13  A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok őt megtalálni. 14  Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.

15  És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván: 16  Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám. 17  Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.

18  Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza? 19  Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van. 20  A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé? 21  És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon? 22  Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nékik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának. 23  És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyről azt mondám, hogy tartsd magadnál. 24  Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.

25  És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal. 26  És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utczára. 27  Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk - és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.

1 Samuel 9

Samuel Meets with Saul

1 There was a Benjaminite man named Kish son of Abiel, the son of Zeror, the son of Becorath, the son of Aphiah of Benjamin. He was a prominent person.

2 He had a son named Saul, a handsome young man. There was no one among the Israelites more handsome than he was; he stood head and shoulders above all the people.
3 The donkeys of Saul’s father Kish wandered off,t so Kish said to his son Saul, “Take one of the servants with you and got look for the donkeys.”s

4 So Sault crossed through the hill country of Ephraim, passing through the land of Shalisha, but they did not find them. So they crossed through the land of Shaalim, but they were not there. Then he crossed through the land of Benjamin, and still they did not find them.
5 When they came to the land of Zuph, Saul said to his servant who was with him, “Come on, let’s head back before my father quits worrying about the donkeys and becomes anxious about us!”6 But the servant said to him, “Look, there is a man of God in this town. He is highly respected. Everything that he says really happens.t Now let’s go there. Perhaps he will tell us where we should go from here.”t7 So Saul said to his servant, “All right,t we can go. But what can we bring the man, since the food in our bags is used up? We have no gift to take to the man of God. What do we have?”8 The servant went on to answer Saul, “Look, I happen to have in my hand a quarter shekels of silver. I will give it to the man of God and he will tell us where we should go.”t9 (Now it used to be in Israel that whenever someone went to inquire of God he would say, “Come on, let’s go to the seer.” For today’s prophet used to be called a seer.)

10 So Saul said to his servant, “That’s a good idea!t Come on. Let’s go.” So they went to the town where the man of God was.
11 As they were going up the ascent to the town, they met some girls coming out to draw water. They said to them, “Is this where the seer is?”12 They replied, “Yes, straight ahead! But hurry now, for he came to the town today, and the people are making a sacrifice at the high place.

13 When you enter the town, you can find him before he goes up to the high place to eat. The people won’t eat until he arrives, for he must bless the sacrifice. Once that happens, those who have been invited will eat. Now go on up, fors this is the time when you can find him!”
14 So they went up to the town. As they were heading for the middle of the town, Samuel was coming in their directiont to go up to the high place.15 Now the day before Saul arrived, the Lord had toldt Samuel:

16 “At this time tomorrow I will send to you a man from the land of Benjamin. You must consecratet him as a leader over my people Israel. He will save my people from the hand of the Philistines. For I have looked with favor on my people. Their cry has reached me!”
17 When Samuel saw Saul, the Lord said,t “Here is the man that I told you about! He will rule over my people.”

18 As Saul approached Samuel in the middle of the gate, he said, “Please tell me where the seer’s house is.”
19 Samuel replied to Saul, “I am the seer! Go up in front of me to the high place! Today you will eat with me and in the morning I will send you away. I will tell you everything that you are thinking.t

20 Don’t be concernedt about the donkeys that you lost three days ago, for they have been found. Whom does all Israel desire? Is it not you, and all your father’s family?”t

21 Saul replied, “Am I not a Benjaminite, from the smallest of Israel’s tribes, and is not my family clan the smallest of all the tribes of Benjamin? Why do you speak to me in this way?”
22 Then Samuel broughtt Saul and his servant into the room and gave them a place at the head of those who had been invited. There were about thirty people present.

23 Samuel said to the cook, “Give me the portion of meat that I gave to you – the one I asked you to keep with you.”

24 So the cook picked up the leg and brought it and set it in front of Saul. Samuelt said, “What was kept is now set before you! Eat, for it has been kept for you for this meeting time, from the time I said, ‘I have invited the people.’” So Saul ate with Samuel that day.
25 When they came down from the high place to the town, Samuel spoke with Saul on the roof.26 They got up at dawn and Samuel called to Saul on the roof, “Get up, so I can send you on your way.” So Saul got up and the two of them – he and Samuel – went outside.

27 While they were going down to the edge of town, Samuel said to Saul, “Tell the servant to go on ahead of us.” So he did.s Samuel then said,t “You remain here awhile, so I can inform you of God’s message.”