2 Krónika 1

1  Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá. 2  És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek, 3  Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában; 4  De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben. 5  A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet. 6  És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.

7  Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked. 8  És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél. 9  Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora. 10  Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 11  Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: 12  A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.

13  És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen. 14  Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé. 15  És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak. 16  És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron. 17  És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.

2 Chronicles 1

The Lord Gives Solomon Wisdom

1 Solomon son of David solidified his royal authority,t fort the Lord his God was with him and magnified him greatly.
2 Solomon addressed all Israel, including those who commanded units of a thousand and a hundred, the judges, and all the leaders of all Israel who were heads of families.3 Solomon and the entire assembly went to the worship centert in Gibeon, for the tent where they met Godt was located there, which Moses the Lord’s servant had made in the wilderness.4 (Now David had brought up the ark of God from Kiriath Jearim to the place he had prepared for it, for he had pitched a tent for it in Jerusalem.s5 But the bronze altar made by Bezalel son of Uri, son of Hur, was in front of the Lord’s tabernacle.s Solomon and the entire assembly prayed to himt there.)

6 Solomon went up to the bronze altar before the Lord which was at the meeting tent, and he offered up a thousand burnt sacrifices.
7 That night God appearedt to Solomon and said to him, “Tell met what I should give you.”8 Solomon replied to God, “You demonstratedt great loyalty to my father David and have made me king in his place.9 Now, Lord God, may your promiset to my father David be realized,t for you have made me king over a great nation as numerous as the dust of the earth.

10 Now give me wisdom and discernment sot I can effectively lead this nation.t Otherwiset no one is ablet to make judicial decisions fort this great nation of yours.”t
11 God said to Solomon, “Because you desire this,t and did not ask for riches, wealth, and honor, or for vengeance on your enemies,t and because you did not ask for long life,t but requested wisdom and discernment so you can make judicial decisions for my people over whom I have made you king,

12 you are granted wisdom and discernment.t Furthermore I am giving you riches, wealth, and honor surpassing that of any king before or after you.”t

13 Solomon left the meeting tent at the worship center in Gibeon and went to Jerusalem, where he reigned over Israel.t

Solomon’s Wealth

14 Solomon accumulatedt chariots and horses. He had 1,400 chariots and 12,000 horses. He kept them in assigned cities and in Jerusalem.ts15 The king made silver and gold as plentifult in Jerusalem as stones; cedar wast as plentiful as sycamore fig trees are in the lowlands.t16 Solomon acquired his horses from Egypts and from Que; the king’s traders purchased them from Que.

17 They paid 600 silver pieces for each chariot from Egypt, and 150 silver pieces for each horse. They also sold chariots and horses to all the kings of the Hittites and to the kings of Syria.t