2 Korintusi 1

1 Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta.
Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő helyi gyülekezetének és Isten népének egész Akhájában.

2 Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

Pál hálát ad Istennek

3 Áldott legyen az Isten, aki Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki tele van irgalommal. Olyan Isten, aki minden vigasztalás forrása.

4 Igen, ő vigasztal meg bennünket minden helyzetben, amikor bajok vesznek körül, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat, amikor ők vannak bajban, és nekik van rá szükségük. Ugyanazzal a vigasztalással segítünk nekik, amivel Isten is megvigasztal bennünket.

5 Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges vigasztalást is kapunk Krisztus által.

6 Ha bajok vesznek körül bennünket, az is a ti vigasztalásotokat és megmeneküléseteket szolgálja. Ha pedig vigasztalást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent. Azért van ez így, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.

7 Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedésünkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.

8 Testvéreim, tudjatok róla, hogy Ázsiában igen nagy bajokat és szenvedéseket kellett elviselnünk, amelyeket saját erőnkből nem tudtunk volna kibírni. Akkora teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy ezt túléljük,

9 és felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja.

10 Ő pedig valóban megszabadított bennünket a halálos veszedelemből! Sőt, újra és újra meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is megszabadít bennünket,

11 ha ti is segíteni fogtok azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor azután sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amit ő ránk árasztott, válaszul az imádságaikra.

Pál tervének változása

12 Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dologban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is bizonyítja, hogy ez így igaz. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk.

13 Mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért, ha elolvassátok, meg is érthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni engem és a leveleimet is!

14 Hiszen vannak közöttetek, akik már meg is értettek minket, és felismerték, hogy büszkék lehetnek ránk. Hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.

15 Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben. Ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok.

16 Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna továbbutazni Júdeába.

17 Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt hiszitek, hogy meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis azt mondom „igen, igen”, de közben azt gondolom „nem, nem”?

18 Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és amit mond, azt komolyan is gondolja, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”!

19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én bemutattunk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen!”

20 Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „Ámen” is őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni.

21 Mert Isten az, aki veletek együtt megerősít bennünket Krisztusban. Ő az, aki különleges módon megáldottt,

22 és megjelölt bennünket, hogy látható legyen: az övéi vagyunk. Ő adta szívünkbe a Szent Szellemet is, aki maga a biztosíték arra, hogy amit Isten megígért, azt mind meg is fogjuk kapni.

23 Isten a tanúm rá, csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, nehogy megbántsalak benneteket.

24 Ez nem azt jelenti, hogy uralkodni akarnánk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok ebben a hitben. Ellenkezőleg, a munkatársaitok vagyunk, hogy örömötök teljes legyen.

2 Corinthians 1

Introduction

1 Paul, an apostle of Christ Jesus by the will of God, and Timothy our brother,
To the church of God which is at Corinth with all the saints who are throughout Achaia:

2 Grace to you and peace from God our Father and the Lord Jesus Christ.

3 Blessed be the God and Father of our Lord Jesus Christ, the Father of mercies and God of all comfort,4 who comforts us in all our affliction so that we will be able to comfort those who are in any affliction with the comfort with which we ourselves are comforted by God.5 For just as the sufferings of Christ are ours in abundance, so also our comfort is abundant through Christ.6 But if we are afflicted, it is for your comfort and salvation; or if we are comforted, it is for your comfort, which is effective in the patient enduring of the same sufferings which we also suffer;7 and our hope for you is firmly grounded, knowing that as you are sharers of our sufferings, so also you are sharers of our comfort.

8 For we do not want you to be unaware, brethren, of our affliction which came to us in Asia, that we were burdened excessively, beyond our strength, so that we despaired even of life;9 indeed, we had the sentence of death within ourselves so that we would not trust in ourselves, but in God who raises the dead;10 who delivered us from so great a peril of death, and will deliver us, He on whom we have set our hope. And He will yet deliver us,11 you also joining in helping us through your prayers, so that thanks may be given by many persons on our behalf for the favor bestowed on us through the prayers of many.

Paul's Integrity

12 For our proud confidence is this: the testimony of our conscience, that in holiness and godly sincerity, not in fleshly wisdom but in the grace of God, we have conducted ourselves in the world, and especially toward you.13 For we write nothing else to you than what you read and understand, and I hope you will understand until the end;14 just as you also partially did understand us, that we are your reason to be proud as you also are ours, in the day of our Lord Jesus.

15 In this confidence I intended at first to come to you, so that you might twice receive a blessing;16 that is, to pass your way into Macedonia, and again from Macedonia to come to you, and by you to be helped on my journey to Judea.17 Therefore, I was not vacillating when I intended to do this, was I? Or what I purpose, do I purpose according to the flesh, so that with me there will be yes, yes and no, no at the same time? 18 But as God is faithful, our word to you is not yes and no.19 For the Son of God, Christ Jesus, who was preached among you by us-by me and Silvanus and Timothy-was not yes and no, but is yes in Him.20 For as many as are the promises of God, in Him they are yes; therefore also through Him is our Amen to the glory of God through us.21 Now He who establishes us with you in Christ and anointed us is God,22 who also sealed us and gave us the Spirit in our hearts as a pledge.

23 But I call God as witness to my soul, that to spare you I did not come again to Corinth.24 Not that we lord it over your faith, but are workers with you for your joy; for in your faith you are standing firm.