2 Korintusi 10

Pál védi szolgálatát

1 Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál. Egyesek ugyan azt mondják, hogy mikor közöttetek vagyok, félénken viselkedek, és csak a távolból vagyok ilyen határozott.

2 Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk!

3 Mert igaz, hogy ebben a világban élünk, de nem úgy harcolunk, ahogyan az emberek szoktak.

4-5 A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Igen, lerombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak!

6 Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden engedetlenséget megbüntessünk, de majd csak akkor, ha a ti engedelmességetek már tökéletes lesz.

7 Gondoljátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor vegye észre, hogy ugyanúgy mi is Krisztushoz tartozunk!

8 Lehet, hogy valaki azt gondolja, túlságosan sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele. De gondolja meg, hogy én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani!

9 Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket.

10 Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit nem ér”.

11 Az ilyen emberek gondolják meg, hogy pontosan olyanok leszünk személyesen is, amikor meglátogatunk benneteket, mint amilyenek vagyunk a távolból írt levelünk által!

12 Mert mi nem vagyunk vakmerőek, akik magukat nagyra tartják. Nem, mi nem hasonlítjuk össze magunkat ilyenekkel! Nem veszik észre, hogy milyen értelmetlen dolog, amikor saját magukhoz mérik magukat. Milyen ostobák!

13 Mi azonban nem fogunk túlságosan dicsekedni. Csak azzal a munkával dicsekszünk, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk.

14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok elvitték!

15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.

16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is hirdessük az örömhírt. Semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amelyet valaki más végzett a maga területén.

17 Mert: „Aki dicsekszik, azzal dicsekedjen, amit az ÚR tett”!t

18 Mert nem az a megbízható, aki önmagát annak tartja, hanem az, akit az Úr tart megbízhatónak.

2 Corinthians 10

Paul Describes Himself

1 Now I, Paul, myself urge you by the meekness and gentleness of Christ-I who am meek when face to face with you, but bold toward you when absent!2 I ask that when I am present I need not be bold with the confidence with which I propose to be courageous against some, who regard us as if we walked according to the flesh.3 For though we walk in the flesh, we do not war according to the flesh,4 for the weapons of our warfare are not of the flesh, but divinely powerful for the destruction of fortresses.5  We are destroying speculations and every lofty thing raised up against the knowledge of God, and we are taking every thought captive to the obedience of Christ,6 and we are ready to punish all disobedience, whenever your obedience is complete.

7 You are looking at things as they are outwardly. If anyone is confident in himself that he is Christ's, let him consider this again within himself, that just as he is Christ's, so also are we.8 For even if I boast somewhat further about our authority, which the Lord gave for building you up and not for destroying you, I will not be put to shame,9 for I do not wish to seem as if I would terrify you by my letters.10 For they say, "His letters are weighty and strong, but his personal presence is unimpressive and his speech contemptible."11 Let such a person consider this, that what we are in word by letters when absent, such persons we are also in deed when present.

12 For we are not bold to class or compare ourselves with some of those who commend themselves; but when they measure themselves by themselves and compare themselves with themselves, they are without understanding.13 But we will not boast beyond our measure, but within the measure of the sphere which God apportioned to us as a measure, to reach even as far as you.14 For we are not overextending ourselves, as if we did not reach to you, for we were the first to come even as far as you in the gospel of Christ;15 not boasting beyond our measure, that is, in other men's labors, but with the hope that as your faith grows, we will be, within our sphere, enlarged even more by you,16 so as to preach the gospel even to the regions beyond you, and not to boast in what has been accomplished in the sphere of another.17 But HE WHO BOASTS IS TO BOAST IN THE LORD.18 For it is not he who commends himself that is approved, but he whom the Lord commends.