2 Korintusi 12

Látomások és kijelentések

1 Bár semmi haszna sincs a dicsekedésnek, mégis hadd beszéljek az Úrtól kapott látomásokról és kijelentésekrőlt!

2 Ismerek egy embertt a Krisztusban, akit tizennégy évvel ezelőtt felvittek egy időre a harmadik Mennybe. Hogy ezt testében élte át, vagy a teste nélkül, azt csak Isten tudja.

3 Csak azt tudom, hogy azt az embert — akár a testében, akár testén kívül, azt csak Isten tudná megmondani —

4 felvitték a Paradicsomba, és ott olyan dolgokat mondtak neki, amelyeket nem lehet, de nem is szabad elmondania.

5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, nem saját magammal. Vagy, ha mégis magammal, akkor is csak a gyengeségeimmel.

6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék ostoba, mert igazat mondanék. De nem akarom, hogy bárki is többnek tartson, mint amilyennek lát, vagy amilyennek annak alapján gondol, amit tőlem hallott.

7 Hogy el ne bízzam magam az Úrtól kapott különleges kijelentések miatt, egy „tövist” kaptam a testembe, a Sátán egyik angyalát. Azért kaptam, hogy állandóan verjen engem, hogy el ne bizakodjam.

8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”.

9 Ő azonban ezt válaszolta: „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert erőm erőtlenséged által éri el a célját.” Ezért boldogan dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem.

10 Örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben mégis örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős.

Pál szeretete a korinthusi testvérek iránt

11 Úgy beszélek, mint egy bolond, de ti kényszerítettetek rá. Igazában nektek kellett volna jót mondanotok rólam. Hiszen semmivel sem vagyok kisebb, mint azok a ti „híres apostolaitok” — még akkor sem, ha közöttetek nincs sok becsületem.

12 Amikor nálatok voltam, olyan dolgokat tettem, amelyek teljes mértékben bizonyítják, hogy valóban apostol vagyok! Láttátok a jeleket, csodákat és hatalmas erőket, amelyek a szolgálatomban megmutatkoztak.

13 Így hát ti is megkaptatok mindent, amit a többi helyi gyülekezet. Talán csak egy valamit nem: hogy tőletek nem fogadtam el semmiféle anyagi támogatást. Bocsássátok meg nekem ezt az „igazságtalanságot”!

14 Most tehát kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok. De most sem fogok tőletek semmit sem kérni vagy elfogadni. Engem nem az érdekel, amitek van, hanem titeket magatokat szeretnélek látni. Hiszen nem a gyerekeknek kell vagyont gyűjteniük a szüleik számára, hanem fordítva!

15 Én pedig szívesen költöm rátok minden pénzemet. Sőt, saját magamat is szívesen odaadom a lelketekért. Ha én ennyire szeretlek benneteket, ti vajon kevésbé szerettek engem?

16 Igen, az világos, hogy én magam nem használtalak ki benneteket. Azt gondoljátok, hogy ez csak ügyes csel volt, hogy becsapjalak titeket?!

17 Vajon valamelyik testvér, akit hozzátok küldtem, becsapott benneteket, és elfogadott pénzt, vagy ajándékot tőletek? Nem!

18 Valóban, Tituszt én kértem, hogy látogasson meg titeket, és vele együtt küldtem el azt a másik testvért is. Vajon Titusz kihasznált benneteket, és elfogadott valamit tőletek? Ugye, hogy nem! Ti magatok láttátok, hogy Titusz és én ugyanúgy viselkedtünk közöttetek. Igen, mi ugyanabban a Szellemben teszünk mindent, és ugyanazon az úton járunk!

19 Most lehet, hogy azt gondoljátok: ez az ember egyre csak magát próbálja védeni és mentegetni. De egészen másról van szó! Amit írtam, azt Isten előtt, Krisztusban mondom, és a ti érdeketekben! Benneteket szeretnélek mindezzel megerősíteni, akiket annyira szeretek!

20 Mert félek, hogy amikor megérkezem hozzátok, nem olyannak talállak benneteket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy veszekedést, irigységet, haragot, önzést, rágalmazást, vádaskodást, büszkeséget és rendetlenséget találok közöttetek.

21 Félek, hogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem közöttetek: szomorkodni és szégyenkezni fogok miattatok. Sírni fogok azok miatt, akik vétkeztek, és nem akarták megváltoztatni az életüket, akik nem fordítottak hátat a szexuális és egyéb szégyenletes bűneiknek.

2 Corinthians 12

Paul's Vision

1 Boasting is necessary, though it is not profitable; but I will go on to visions and revelations of the Lord.2 I know a man in Christ who fourteen years ago-whether in the body I do not know, or out of the body I do not know, God knows-such a man was caught up to the third heaven.3 And I know how such a man-whether in the body or apart from the body I do not know, God knows-4 was caught up into Paradise and heard inexpressible words, which a man is not permitted to speak.5 On behalf of such a man I will boast; but on my own behalf I will not boast, except in regard to my weaknesses.6 For if I do wish to boast I will not be foolish, for I will be speaking the truth; but I refrain from this, so that no one will credit me with more than he sees in me or hears from me.

A Thorn in the Flesh

7 Because of the surpassing greatness of the revelations, for this reason, to keep me from exalting myself, there was given me a thorn in the flesh, a messenger of Satan to torment me-to keep me from exalting myself!8 Concerning this I implored the Lord three times that it might leave me.9 And He has said to me, "My grace is sufficient for you, for power is perfected in weakness." Most gladly, therefore, I will rather boast about my weaknesses, so that the power of Christ may dwell in me.10 Therefore I am well content with weaknesses, with insults, with distresses, with persecutions, with difficulties, for Christ's sake; for when I am weak, then I am strong.

11 I have become foolish; you yourselves compelled me. Actually I should have been commended by you, for in no respect was I inferior to the most eminent apostles, even though I am a nobody.12 The signs of a true apostle were performed among you with all perseverance, by signs and wonders and miracles.13 For in what respect were you treated as inferior to the rest of the churches, except that I myself did not become a burden to you? Forgive me this wrong!

14 Here for this third time I am ready to come to you, and I will not be a burden to you; for I do not seek what is yours, but you; for children are not responsible to save up for their parents, but parents for their children.15 I will most gladly spend and be expended for your souls. If I love you more, am I to be loved less?16 But be that as it may, I did not burden you myself; nevertheless, crafty fellow that I am, I took you in by deceit.17  Certainly I have not taken advantage of you through any of those whom I have sent to you, have I?18 I urged Titus to go, and I sent the brother with him. Titus did not take any advantage of you, did he? Did we not conduct ourselves in the same spirit and walk in the same steps?

19 All this time you have been thinking that we are defending ourselves to you. Actually, it is in the sight of God that we have been speaking in Christ; and all for your upbuilding, beloved.20 For I am afraid that perhaps when I come I may find you to be not what I wish and may be found by you to be not what you wish; that perhaps there will be strife, jealousy, angry tempers, disputes, slanders, gossip, arrogance, disturbances;21 I am afraid that when I come again my God may humiliate me before you, and I may mourn over many of those who have sinned in the past and not repented of the impurity, immorality and sensuality which they have practiced.