2 Királyok 2

1  És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. 2  És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: 3  Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. 4  És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ű azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: 5  A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. 6  Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. 7  Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. 8  És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.

9  És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. 10  És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. 11  És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.

12  Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,

13  És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. 14  És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus. 15  És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;

16  És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek. 17  De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt. 18  És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?

19  És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. 20  És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. 21  Ű pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés. 22  És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.

23  Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! 24  És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket. 25  Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.

2 Kings 2

Elijah Makes a Swift Departure

1 Just beforet the Lord took Elijah up to heaven in a windstorm, Elijah and Elisha were traveling from Gilgal.2 Elijah told Elisha, “Stay here, for the Lord has sent me to Bethel.”s But Elisha said, “As certainly as the Lord lives and as you live, I will not leave you.” So they went down to Bethel.

3 Some members of the prophetic guildt in Bethel came out to Elisha and said, “Do you know that today the Lord is going to take your master from you?”t He answered, “Yes, I know. Be quiet.”
4 Elijah said to him, “Elisha, stay here, for the Lord has sent me to Jericho.”s But he replied, “As certainly as the Lord lives and as you live, I will not leave you.” So they went to Jericho.

5 Some members of the prophetic guild in Jericho approached Elisha and said, “Do you know that today the Lord is going to take your master from you?” He answered, “Yes, I know. Be quiet.”
6 Elijah said to him, “Stay here, for the Lord has sent me to the Jordan.” But he replied, “As certainly as the Lord lives and as you live, I will not leave you.” So they traveled on together.7 The fifty members of the prophetic guild went and stood opposite them at a distance, while Elijah and Elishat stood by the Jordan.

8 Elijah took his cloak, folded it up, and hit the water with it. The water divided, and the two of them crossed over on dry ground.
9 When they had crossed over, Elijah said to Elisha, “What can I do for you,t before I am taken away from you?” Elisha answered, “May I receive a double portion of the prophetic spirit that energizes you.”t

10 Elijaht replied, “That’s a difficult request!t If you see me taken from you, may it be so, but if you don’t, it will not happen.”
11 As they were walking along and talking, suddenly a fiery chariott pulled by fiery horses appeared.t They went between Elijah and Elisha,t and Elijah went up to heaven in a windstorm.12 While Elisha was watching, he was crying out, “My father, my father! The chariot and horsemen of Israel!”s Then he could no longer see him. He grabbed his clothes and tore them in two.13 He picked up Elijah’s cloak, which had fallen off him, and went back and stood on the shore of the Jordan.

14 He took the cloak that had fallen off Elijah,t hit the water with it, and said, “Where is the Lord, the God of Elijah?” When he hit the water, it divided and Elisha crossed over.
15 When the members of the prophetic guild in Jericho,s who were standing at a distance,t saw him do this, they said, “The spirit that energized Elijaht rests upon Elisha.” They went to meet him and bowed down to the ground before him.16 They said to him, “Look, there are fifty capable men with your servants. Let them go and look for your master, for the wind sent from the Lordt may have carried him away and dropped him on one of the hills or in one of the valleys.” But Elishat replied, “Don’t send them out.”17 But they were so insistent, he became embarrassed. So he said, “Send them out.” They sent the fifty men out and they looked for three days, but could not find Elijah.t

18 When they came back, Elishat was staying in Jericho. He said to them, “Didn’t I tell you, ‘Don’t go’?”

Elisha Demonstrates His Authority

19 The men of the city said to Elisha, “Look, the city has a good location, as ourt master can see. But the water is bad and the land doesn’t produce crops.”t20 Elishat said, “Get me a new jar and put some salt in it.” So they got it.21 He went out to the spring and threw the salt in. Then he said, “This is what the Lord says, ‘I have purifiedt this water. It will no longer cause death or fail to produce crops.”t

22 The water has been pure to this very day, just as Elisha prophesied.t
23 He went up from there to Bethel.s As he was traveling up the road, some young boyst came out of the city and made fun of him, saying, “Go on up, baldy! Go on up, baldy!”24 When he turned around and saw them, he called God’s judgment down on them.t Two female bears came out of the woods and ripped forty-two of the boys to pieces.

25 From there he traveled to Mount Carmel and then back to Samaria.ss