2 Sámuel 2

1  Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba. 2  Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége. 3  És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit- kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban. 4  És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;

5  Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek; 6  Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek; 7  Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.

8  Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére vala , felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba. 9  És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel város án, és az Efraim és Benjámin nemzetség ein, és az egész Izráelen. 10  Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot. 11  Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.

12  És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba. 13  Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl. 14  Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő. 15  Felkelének azért és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzeté ből és a Saul fiának, Isbósetnek seregé ből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten. 16  És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth- Hassurimnak, mely Gibeonban van. 17  És felette erős harcz lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.

18  Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik. 19  És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában. 20  Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok. 21  És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni. 22  Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz? 23  Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának. 24  Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.

25  Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején. 26  És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról? 27  És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait. 28  Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább. 29  Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba. 30  Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel. 31  A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzeté ből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.

32  És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.

2 Samuel 2

David is Anointed King

1 Afterward David inquired of the Lord, “Should I go up to one of the cities of Judah?” The Lord told him, “Go up.” David asked, “Where should I go?” The Lord replied,t “To Hebron.”2 So David went up, along with his two wives, Ahinoam the Jezreelite and Abigail, formerly the wife of Nabal the Carmelite.3 David also brought along the men who were with him, each with his family. They settled in the citiess of Hebron.

4 The men of Judah came and there they anointed David as king over the peoplet of Judah.
David was told,t “The peoplet of Jabesh Gilead are the ones who buried Saul.”5 So David sent messengers to the people of Jabesh Gilead and told them, “May you be blessed by the Lord because you have shown this kindnesst to your lord Saul by burying him.6 Now may the Lord show you true kindness!t I also will reward you,t because you have done this deed.

7 Now be courageoust and prove to be valiant warriors, for your lord Saul is dead. The people of Judah have anointed me as king over them.”

David’s Army Clashes with the Army of Saul

8 Now Abner son of Ner, the general in command of Saul’s army, had taken Saul’s son Ish-bosheths and had brought him to Mahanaim.9 He appointed him king over Gilead, the Geshurites,s Jezreel, Ephraim, Benjamin, and all Israel.10 Ish-bosheth son of Saul was forty years old when he began to rule over Israel. He ruled two years. However, the peoplet of Judah followed David.

11 David was king in Hebron over the people of Judah for seven and a half years.t
12 Then Abner son of Ner and the servants of Ish-bosheth son of Saul went out from Mahanaim to Gibeon.13 Joab son of Zeruiah and the servants of David also went out and confronted them at the pool of Gibeon. One group stationed themselves on one side of the pool, and the other group on the other side of the pool.

14 Abner said to Joab, “Let the soldiers get up and fightt before us.” Joab said, “So be it!”t
15 So they got up and crossed over by number: twelve belonging to Benjamin and to Ish-bosheth son of Saul, and twelve from the servants of David.

16 As they grappled with one another, each one stabbed his opponent with his sword and they fell dead together.t So that place is called the Field of Flints;t it is in Gibeon.
17 Now the battle was very severe that day; Abner and the men of Israel were overcome by David’s soldiers.t18 The three sons of Zeruiah were there – Joab, Abishai, and Asahel. (Now Asahel was as quick on his feet as one of the gazelles in the field.)

19 Asahel chased Abner, without turning to the right or to the left as he followed Abner.
20 Then Abner turned and asked, “Is that you, Asahel?” He replied, “Yes it is!”21 Abner said to him, “Turn aside to your right or to your left. Capture one of the soldierst and take his equipment for yourself!” But Asahel was not willing to turn aside from following him.22 So Abner spoke again to Asahel, “Turn aside from following me! I do not want to strike you to the ground.t How then could I showt my face in the presence of Joab your brother?”

23 But Asahelt refused to turn aside. So Abner struck him in the abdomen with the back end of hist spear. The spear came out his back; Asahelt collapsed on the spot and died there right before Abner.t Everyone who now comes to the place where Asahel fell dead pauses in respect.t
24 So Joab and Abishai chased Abner. At sunset they came to the hill of Ammah near Giah on the way to the wilderness of Gibeon.

25 The Benjaminites formed their rankst behind Abner and were like a single army, standing at the top of a certain hill.
26 Then Abner called out to Joab, “Must the sword devour forever? Don’t you realize that this will turn bitter in the end? When will you tell the people to turn aside from pursuing their brothers?”27 Joab replied, “As surely as God lives, if you had not said this, it would have been morning before the people would have abandoned pursuitt of their brothers!”28 Then Joab blew the ram’s horn and all the people stopped in their tracks.t They stopped chasing Israel and ceased fighting.t

29 Abner and his men went through the Arabah all that night. They crossed the Jordan Rivert and went through the whole region of Bitront and came to Mahanaim.
30 Now Joab returned from chasing Abner and assembled all the people. Nineteen of David’s soldiers were missing, in addition to Asahel.31 But David’s soldiers had slaughtered the Benjaminites and Abner’s men – in all, 360 men had died!32 They took Asahel’s body and buried him in his father’s tomb at Bethlehem.s Joab and his men then traveled all that night and reached Hebron by dawn.