2 Sámuel 24

1  Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát. 2  Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát. 3  És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? 4  Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.

5  És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett. 6  Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére. 7  Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába. 8  És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva. 9  És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.

10  Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem! 11  És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván: 12  Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled. 13  Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod- é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött. 14  És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.

15  Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak. 16  És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is , hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett. 17  És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.

18  Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén. 19  És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala. 20  És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé. 21  És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között. 22  Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett; 23  Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad. 24  Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson. 25  És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

2 Samuel 24

David Displeases the Lord by Taking a Census

1 The Lord’s anger again raged against Israel, and he incited David against them, saying, “Go count Israel and Judah.”s

2 The king told Joab, the general in command of his army, “Go through all the tribes of Israel from Dan to Beer Sheba and muster the army, so I may know the size of the army.”

3 Joab replied to the king, “May the Lord your God make the army a hundred times larger right before the eyes of my lord the king! But why does my master the king want to do this?”

4 But the king’s edict stood, despite the objections oft Joab and the leaders of the army. So Joab and the leaders of the army left the king’s presence in order to muster the Israelite army.
5 They crossed the Jordan and camped at Aroer, on the south side of the city, att the wadi of Gad, near Jazer.6 Then they went on to Gilead and to the region of Tahtim Hodshi, coming to Dan Jaan and on around to Sidon.s7 Then they went to the fortress of Tyres and all the cities of the Hivites and the Canaanites. Then they went on to the Negev of Judah, to Beer Sheba.

8 They went through all the land and after nine months and twenty days came back to Jerusalem.s

9 Joab reported the number of warriorst to the king. In Israel there were 800,000 sword-wielding warriors, and in Judah there were 500,000 soldiers.

10 David felt guiltyt after he had numbered the army. David said to the Lord, “I have sinned greatly by doing this! Now, O Lord, please remove the guilt of your servant, for I have acted very foolishly.”
11 When David got up the next morning, the Lord had already spokent to Gad the prophet, David’s seer:

12 “Go, tell David, ‘This is what the Lord says: I am offering you three forms of judgment. Pick one of them and I will carry it out against you.’”
13 Gad went to David and told him, “Shall sevens years of famine come upon your land? Or shall you flee for three months from your enemy with him in hot pursuit? Or shall there be three days of plague in your land? Now decidet what I should tell the one who sent me.”

14 David said to Gad, “I am very upset! I prefer that we be attacked by the Lord, for his mercy is great; I do not want to be attacked by men!”t
15 So the Lord sent a plague through Israel from the morning until the completion of the appointed time. Seventy thousand men died from Dan to Beer Sheba.

16 When the angelt extended his hand to destroy Jerusalem, the Lord relented from his judgment.t He told the angel who was killing the people, “That’s enough! Stop now!”t (Now the Lord’s angel was near the threshing floor of Araunah the Jebusite.)

17 When he saw the angel who was destroying the people, David said to the Lord, “Look, it is I who have sinned and done this evil thing! As for these sheep – what have they done? Attack me and my family.”t

David Acquires a Threshing Floor and Constructs an Altar There

18 So Gad went to David that day and told him, “Go up and build an altar for the Lord on the threshing floor of Araunah the Jebusite.”

19 So David went up as Gad instructed him to do, according to the Lord’s instructions.
20 When Araunah looked out and saw the king and his servants approaching him, het went out and bowed to the king with his facet to the ground.21 Araunah said, “Why has my lord the king come to his servant?” David replied, “To buy from you the threshing floor so I can build an altar for the Lord, so that the plague may be removed from the people.”22 Araunah told David, “My lord the king may take whatever he wishest and offer it. Look! Here are oxen for burnt offerings, and threshing sledgess and harnessest for wood.23 I, the servant of my lords the king, give it all to the king!” Araunah also told the king, “May the Lord your God show you favor!”

24 But the king said to Araunah, “No, I insist on buying it from you! I will not offer to the Lord my God burnt sacrifices that cost me nothing.”
So David bought the threshing floor and the oxen for fifty pieces of silver.t

25 Then David built an altar for the Lord there and offered burnt sacrifices and peace offerings. And the Lord accepted prayers for the land, and the plague was removed from Israel.