2 Sámuel 9

1  Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért? 2  Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád. 3  Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta. 4  Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

5  Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból. 6  És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.

7  Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagy atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed. 8  Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?

9  Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam. 10  A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája. 11  Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem , szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike. 12  Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának. 13  Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.

2 Samuel 9

David Finds Mephibosheth

1 s Then David asked, “Is anyone still left from the familyt of Saul, so that I may extend kindness to him for the sake of Jonathan?”
2 Now there was a servant from Saul’s house named Ziba, so he was summoned to David. The king asked him, “Are you Ziba?” He replied, “At your service.”t3 The king asked, “Is there not someone left from Saul’s family,t that I may extend God’s kindness to him?” Ziba said to the king, “One of Jonathan’s sons is left; both of his feet are crippled.”

4 The king asked him, “Where is he?” Ziba told the king, “He is at the house of Makir son of Ammiel in Lo Debar.
5 So King David had him broughtt from the house of Makir son of Ammiel int Lo Debar.

6 When Mephibosheth son of Jonathan, the son of Saul, came to David, he bowed low with his face toward the ground.t David said, “Mephibosheth?” He replied, “Yes, at your service.”t
7 David said to him, “Don’t be afraid, because I will certainly extend kindness to you for the sake of Jonathan your father. You will be a regular guest at my table.”t

8 Then Mephiboshetht bowed and said, “Of what importance am I, your servant, that you show regard for a dead dog like me?”t
9 Then the king summoned Ziba, Saul’s attendant, and said to him, “Everything that belonged to Saul and to his entire house I hereby give to your master’s grandson.

10 You will cultivatet the land for him – you and your sons and your servants. You will bring its producet and it will bes food for your master’s grandson to eat.t But Mephibosheth, your master’s grandson, will be a regular guest at my table.” (Now Ziba had fifteen sons and twenty servants.)

11 Ziba said to the king, “Your servant will do everything that my lord the king has instructed his servant to do.” So Mephibosheth was a regular guestt at David’s table,s just as though he were one of the king’s sons.
12 Now Mephibosheth had a young son whose name was Mica. All the members of Ziba’s household were Mephibosheth’s servants.

13 Mephibosheth was living in Jerusalem,s for he was a regular guest at the king’s table. But both his feet were crippled.