Apostolok 1

Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri

1 Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított.

2 Írtam neked Jézus életéről, a kezdettől egészen addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. De mielőtt ez történt, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket ő választott ki. A Szent Szellem által megmondta nekik, mit tegyenek.

3 Ez Jézus halála után történt, de ő megjelent az apostoloknak, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. Miután Jézus feltámadt a halálból, az apostolok negyven napon keresztül sokszor látták őt. Ez alatt az idő alatt Jézus beszélt nekik Isten királyi uralmáról.

4 Egyszer, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg, amíg megkapjátok, amit ő ígért.

5 Mert János vízbe merített be, ti pedig néhány nap múlva Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.”

Jézus felemelkedik a Mennybe

6 Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod a Királyságot helyreállítani Izráelben?”

7 Ő így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy tudjátok az időpontokat, vagy időszakokat. Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni.

8 De amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt az egész világon mindenhol.”

9 Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta, és eltakarta a tanítványok tekintete elől.

10 Az apostolok még mindig az eget nézték, ahová Jézus felment, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi,

11 és ezt kérdezte tőlük: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felment tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”

Júdás helyett másik apostolt jelölnek ki

12 Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan.

13 Amikor megérkeztek, felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt. Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, Jakab fia voltak ezek az apostolok.

14 Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Velük volt Jézus anyja, Mária, és Jézus testvérei, meg néhány asszony is.

15 Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan voltak együtt, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta:

16-17 „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról, aki közénk tartozott, és velünk együtt szolgált. Ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.

18 Júdás pénzt kapott a gonoszságáért, ezen a pénzen pedig egy telket vettek. Júdás azonban fejjel előre a földre zuhant, teste felhasadt és belső részei kiomlottak.

19 Ezt mindenki megtudta Jeruzsálemben, és el is nevezték azt a telket a maguk nyelvén akeldamának, amely azt jelenti: vérmező.

20 A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:

»Legyen az ő lakóhelye elhagyatott,
senki ne lakjon ott.« Zsolt 69:26
És az is meg van írva:

»Az ő helyét a vezetők között valaki más foglalja el!« Zsolt 109:8

21-22 Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt: attól fogva, amikor János elkezdte az embereket bemeríteni, egészen addig, amíg Jézust a Mennybe felvitték.”

23 Ekkor két férfit állítottak előre: Józsefet, akit Barsabbásnak és Jusztusznak is hívtak és Mátyást.

24-25 Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad, hogy azt az apostoli munkát végezze, amit Júdás elhagyott, hogy arra a helyre jusson, ahová való. Urunk, mutasd meg, melyikük foglalja el Júdás helyét!”

26 Azután sorsot húztak, és a sors Mátyásra esett, aki ettől fogva a tizenegy apostolhoz tartozott.

Acts 1

Introduction

1 The first account I composed, Theophilus, about all that Jesus began to do and teach,2 until the day when He was taken up to heaven, after He had by the Holy Spirit given orders to the apostles whom He had chosen.3 To these He also presented Himself alive after His suffering, by many convincing proofs, appearing to them over a period of forty days and speaking of the things concerning the kingdom of God.4 Gathering them together, He commanded them not to leave Jerusalem, but to wait for what the Father had promised, "Which," He said, "you heard of from Me;5 for John baptized with water, but you will be baptized with the Holy Spirit not many days from now."

6 So when they had come together, they were asking Him, saying, "Lord, is it at this time You are restoring the kingdom to Israel?"7 He said to them, "It is not for you to know times or epochs which the Father has fixed by His own authority;8 but you will receive power when the Holy Spirit has come upon you; and you shall be My witnesses both in Jerusalem, and in all Judea and Samaria, and even to the remotest part of the earth."

The Ascension

9 And after He had said these things, He was lifted up while they were looking on, and a cloud received Him out of their sight.10 And as they were gazing intently into the sky while He was going, behold, two men in white clothing stood beside them.11 They also said, "Men of Galilee, why do you stand looking into the sky? This Jesus, who has been taken up from you into heaven, will come in just the same way as you have watched Him go into heaven."

The Upper Room

12 Then they returned to Jerusalem from the mount called Olivet, which is near Jerusalem, a Sabbath day's journey away.13 When they had entered the city, they went up to the upper room where they were staying; that is, Peter and John and James and Andrew, Philip and Thomas, Bartholomew and Matthew, James the son of Alphaeus, and Simon the Zealot, and Judas the son of James.14 These all with one mind were continually devoting themselves to prayer, along with the women, and Mary the mother of Jesus, and with His brothers.

15 At this time Peter stood up in the midst of the brethren (a gathering of about one hundred and twenty persons was there together), and said,16 "Brethren, the Scripture had to be fulfilled, which the Holy Spirit foretold by the mouth of David concerning Judas, who became a guide to those who arrested Jesus.17 For he was counted among us and received his share in this ministry."18 (Now this man acquired a field with the price of his wickedness, and falling headlong, he burst open in the middle and all his intestines gushed out.19 And it became known to all who were living in Jerusalem; so that in their own language that field was called Hakeldama, that is, Field of Blood.)

20 "For it is written in the book of Psalms,
'LET HIS HOMESTEAD BE MADE DESOLATE,
AND LET NO ONE DWELL IN IT';
and,
'LET ANOTHER MAN TAKE HIS OFFICE.'21 Therefore it is necessary that of the men who have accompanied us all the time that the Lord Jesus went in and out among us-22 beginning with the baptism of John until the day that He was taken up from us-one of these must become a witness with us of His resurrection."23 So they put forward two men, Joseph called Barsabbas (who was also called Justus), and Matthias.24 And they prayed and said, "You, Lord, who know the hearts of all men, show which one of these two You have chosen25 to occupy this ministry and apostleship from which Judas turned aside to go to his own place."26 And they drew lots for them, and the lot fell to Matthias; and he was added to the eleven apostles.