Apostolok 13

Barnabást és Sault a Szent Szellem a nem zsidó népekhez küldi

1 A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás, Simeon akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal, és Saul.

2 Amikor ezek a férfiak az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön nekem Barnabást és Sault! Én választottam ki őket, hogy elvégezzenek egy különleges feladatot.”

3 Ezért, miután újra böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket,t és elküldték őket, hogy teljesítsék azt a feladatot.

Barnabás és Saul Ciprus szigetén

4 Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.

5 Amikor Szalamisz városába értek, a zsidók zsinagógáiba mentek, és hirdették az Isten üzenetét. János is velük volt, mint segítőtárs.

6 Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfosz városáig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jezusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt,

7 és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon okos ember volt, meghívta Barnabást és Sault, hogy neki is mondják el Isten üzenetét.

8 Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett rábeszélni, hogy ne higgyen Jézusban.

9 Ekkor Sault, akit Pálnak is hívtak, betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta:

10 „Te, a Gonosz fia, és minden jónak ellensége, aki mindenféle hazugsággal és csűrés-csavarással vagy tele! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr igazságát hazugságnak mondjad?!

11 Most figyelj ide! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”
Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra. Körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti.

12 A helytartó látta, mi történt, és hitt Jézus Krisztusban, és csodálkozott az Úrról szóló tanításon.

Pál, azaz Saul és Barnabás a pizidiai Antiókhiában

13 Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, amely Pamfilia vidékén van. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.

14 A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.

15 A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői azt üzenték nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”

Pál beszéde az antiókhiai zsinagógában

16 Ekkor Pál felállt, intett a kezével,t és beszédet mondott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti nem zsidók, akik félitek az Istent!

17 Izráel Istene kiválasztotta ősapáinkat. Ő tette naggyá népünket, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.

18 Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.

19 Isten hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül.

20 Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.
Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.

21 Ekkor a nép királyt kért Istentől, aki Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.

22 Azután Isten Saul királytól elvette a királyságot, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, akit szeretek, ő majd mindent megtesz, amit mondok neki.«

23 Ennek a Dávidnak az utódai közül való a Megmentő, akit Isten Izráelnek küldött, ahogyan ezt megígérte. Ez a Megmentő nem más, mint Jézus!

24 Jézus megérkezése előtt János mondta egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat és életüket, és merítkezzenek be.

25 Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Krisztus! Ő majd csak ezután fog jönni. De én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.«

26 Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti nem zsidók, akik imádjátok Istent, a megmenekülésnek ez az üzenete nekünk szól.

27-28 Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Megmentő, és elítélték őt. Bár nem tudtak Jézus ellen semmi olyat mondani, amiért meg kellett volna halnia, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és öljék meg. Így azután megtörtént minden, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.

29 Miután megtették mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és sírba helyezték.

30 De Isten feltámasztotta őt a halálból!

31 Ezután sok napon látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ezek most is bizonyítják az egész nép előtt, hogy ez igaz.

32-33 Isten ígéreteket tett a mi ősapáinknak.
Mi azt az örömhírt mondjuk nektek, hogy ezeket az ígéreteket Isten most nekünk, az ő gyermekeiknek teljesítette be. Még pedig azzal, hogy Jézust a halálból feltámasztotta, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban:

»Te vagy az én fiam,
ma lettem az édesapád.« Zsolt 2:7

34 Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten:

»Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket,
amelyeket Dávidnak tettem.« Ézs 55:3

35 Egy másik helyen meg azt mondja:

»Nem engeded, hogy szented teste
a sírban pusztuljon el.« Zsolt 16:10

36 Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban.

37 De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!

38-39 Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne. Igen, megszabadítja őket mindazokból a dolgokból, amikből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani.

40 De jól vigyázzatok! Nehogy veletek történjen meg, amit a próféták mondtak:

41 »Ti, akik lenézitek a többieket, figyeljetek!
Csodálkozzatok, és pusztuljatok el,
mert olyan dolgot teszek napjaitokban,
amit soha nem hinnétek el!
Bizony, nem hinnétek, akárki mondaná!«” Hab 1:5

42 Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, a nem zsidók kérték őket, hogy a következő szombaton nekik is beszéljenek ezekről.

43 Mikor az emberek hazamentek a zsinagógából, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.

Pál és Barnabás a nem zsidókhoz fordul

44 A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.

45 Amikor a zsidók látták, hogy milyen sok nem zsidó jött el, nagyon féltékenyek és irigyek lettek. Káromkodtak, és ellenkeztek Pállal.

46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek mondjuk el Isten üzenetét. De ha ti visszautasítjátok, és nem kell nektek az örök élet, akkor a nem zsidó népekhez fordulunk.

47 Mert ezt parancsolta nekünk az Úr:

»Világossággá tettelek
a nem zsidó népek számára,
hogy a szabadulás útját mutasd
minden népnek a Földön.«” Ézs 49:6

48 Amikor ezt a nem zsidók hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.

49 Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken.

50 A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit. Ezek Pál és Barnabás ellen támadtak, és kizavarták őket a városból.

51 Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról,t és továbbmentek Ikóniumba.

52 Antiochiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.

Acts 13

First Missionary Journey

1 Now there were at Antioch, in the church that was there, prophets and teachers: Barnabas, and Simeon who was called Niger, and Lucius of Cyrene, and Manaen who had been brought up with Herod the tetrarch, and Saul.2 While they were ministering to the Lord and fasting, the Holy Spirit said, "Set apart for Me Barnabas and Saul for the work to which I have called them."3 Then, when they had fasted and prayed and laid their hands on them, they sent them away.

4 So, being sent out by the Holy Spirit, they went down to Seleucia and from there they sailed to Cyprus.5 When they reached Salamis, they began to proclaim the word of God in the synagogues of the Jews; and they also had John as their helper.6 When they had gone through the whole island as far as Paphos, they found a magician, a Jewish false prophet whose name was Bar-Jesus,7 who was with the proconsul, Sergius Paulus, a man of intelligence. This man summoned Barnabas and Saul and sought to hear the word of God.8 But Elymas the magician (for so his name is translated) was opposing them, seeking to turn the proconsul away from the faith.9 But Saul, who was also known as Paul, filled with the Holy Spirit, fixed his gaze on him,10 and said, "You who are full of all deceit and fraud, you son of the devil, you enemy of all righteousness, will you not cease to make crooked the straight ways of the Lord?11 Now, behold, the hand of the Lord is upon you, and you will be blind and not see the sun for a time." And immediately a mist and a darkness fell upon him, and he went about seeking those who would lead him by the hand.12 Then the proconsul believed when he saw what had happened, being amazed at the teaching of the Lord.

13 Now Paul and his companions put out to sea from Paphos and came to Perga in Pamphylia; but John left them and returned to Jerusalem.14 But going on from Perga, they arrived at Pisidian Antioch, and on the Sabbath day they went into the synagogue and sat down.15 After the reading of the Law and the Prophets the synagogue officials sent to them, saying, "Brethren, if you have any word of exhortation for the people, say it."

16 Paul stood up, and motioning with his hand said,
"Men of Israel, and you who fear God, listen:17 The God of this people Israel chose our fathers and made the people great during their stay in the land of Egypt, and with an uplifted arm He led them out from it.18 For a period of about forty years He put up with them in the wilderness.19 When He had destroyed seven nations in the land of Canaan, He distributed their land as an inheritance- all of which took about four hundred and fifty years.20 After these things He gave them judges until Samuel the prophet.21 Then they asked for a king, and God gave them Saul the son of Kish, a man of the tribe of Benjamin, for forty years.22 After He had removed him, He raised up David to be their king, concerning whom He also testified and said, 'I HAVE FOUND DAVID the son of Jesse, A MAN AFTER MY HEART, who will do all My will.'23 From the descendants of this man, according to promise, God has brought to Israel a Savior, Jesus,24 after John had proclaimed before His coming a baptism of repentance to all the people of Israel.25 And while John was completing his course, he kept saying, 'What do you suppose that I am? I am not He. But behold, one is coming after me the sandals of whose feet I am not worthy to untie.'

26 "Brethren, sons of Abraham's family, and those among you who fear God, to us the message of this salvation has been sent.27 For those who live in Jerusalem, and their rulers, recognizing neither Him nor the utterances of the prophets which are read every Sabbath, fulfilled these by condemning Him. 28 And though they found no ground for putting Him to death, they asked Pilate that He be executed.29 When they had carried out all that was written concerning Him, they took Him down from the cross and laid Him in a tomb.30 But God raised Him from the dead;31 and for many days He appeared to those who came up with Him from Galilee to Jerusalem, the very ones who are now His witnesses to the people.32 And we preach to you the good news of the promise made to the fathers,33 that God has fulfilled this promise to our children in that He raised up Jesus, as it is also written in the second Psalm, 'YOU ARE MY SON; TODAY I HAVE BEGOTTEN YOU.'34  As for the fact that He raised Him up from the dead, no longer to return to decay, He has spoken in this way: 'I WILL GIVE YOU THE HOLY and SURE blessings OF DAVID.'35 Therefore He also says in another Psalm, 'YOU WILL NOT ALLOW YOUR HOLY ONE TO UNDERGO DECAY.'36 For David, after he had served the purpose of God in his own generation, fell asleep, and was laid among his fathers and underwent decay;37 but He whom God raised did not undergo decay.38 Therefore let it be known to you, brethren, that through Him forgiveness of sins is proclaimed to you,39 and through Him everyone who believes is freed from all things, from which you could not be freed through the Law of Moses.40 Therefore take heed, so that the thing spoken of in the Prophets may not come upon you:

41 'BEHOLD, YOU SCOFFERS, AND MARVEL, AND PERISH;
FOR I AM ACCOMPLISHING A WORK IN YOUR DAYS,
A WORK WHICH YOU WILL NEVER BELIEVE, THOUGH SOMEONE SHOULD DESCRIBE IT TO YOU.'"

42 As Paul and Barnabas were going out, the people kept begging that these things might be spoken to them the next Sabbath.43 Now when the meeting of the synagogue had broken up, many of the Jews and of the God-fearing proselytes followed Paul and Barnabas, who, speaking to them, were urging them to continue in the grace of God.

Paul Turns to the Gentiles

44 The next Sabbath nearly the whole city assembled to hear the word of the Lord.45 But when the Jews saw the crowds, they were filled with jealousy and began contradicting the things spoken by Paul, and were blaspheming.46 Paul and Barnabas spoke out boldly and said, "It was necessary that the word of God be spoken to you first; since you repudiate it and judge yourselves unworthy of eternal life, behold, we are turning to the Gentiles.47 For so the Lord has commanded us,
'I HAVE PLACED YOU AS A LIGHT FOR THE GENTILES,
THAT YOU MAY BRING SALVATION TO THE END OF THE EARTH.'"

48 When the Gentiles heard this, they began rejoicing and glorifying the word of the Lord; and as many as had been appointed to eternal life believed.49 And the word of the Lord was being spread through the whole region.50 But the Jews incited the devout women of prominence and the leading men of the city, and instigated a persecution against Paul and Barnabas, and drove them out of their district.51 But they shook off the dust of their feet in protest against them and went to Iconium.52 And the disciples were continually filled with joy and with the Holy Spirit.