Apostolok 28

1  És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget. 2  A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért. 3  Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. 4  Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. 5  De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. 6  Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.

7  Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott. 8  Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt. 9  Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának. 10  Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

11  Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala. 12  És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig. 13  Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba. 14  Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába. 15  Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn. 16  Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.

17  Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai,férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. 18  Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen. 19  De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam. 20  Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal. 21  Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat. 22  Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. 23  Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig. 24  És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. 25  Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: 26  Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! 27  Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28  Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják. 29  És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.

30  Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének. 31  Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.

Acts 28

Paul on Malta

1 After we had safely reached shore,t we learned that the island was called Malta.ss2 The local inhabitantst showed us extraordinaryt kindness, for they built a fire and welcomed us all because it had started to raint and was cold.3 When Paul had gathered a bundle of brushwoodt and was putting it on the fire, a viper came out because of the heat and fastened itself on his hand.4 When the local peoplet saw the creature hanging from Paul’st hand, they said to one another, “No doubt this man is a murderer! Although he has escaped from the sea, Justice herselft has not allowed him to live!”s5 However,t Pault shookt the creature off into the fire and suffered no harm.

6 But they were expecting that he was going to swell upt or suddenly drop dead. So after they had waitedt a long time and had seent nothing unusual happent to him, they changed their mindst and said he was a god.s
7 Now in the region around that placet were fields belonging to the chief officialt of the island, named Publius, who welcomed us and entertained us hospitably as guests for three days.8 The fathert of Publius lay sick in bed, suffering from fever and dysentery. Paul went in to see himt and after praying, placedt his hands on him and healeds him.9 After this had happened, many of the people on the island who were sickt also came and were healed.s

10 They also bestowed many honors,t and when we were preparing to sail,t they gavet us all the supplies we needed.s

Paul Finally Reaches Rome

11 After three months we put out to seat in an Alexandrian ship that had wintered at the island and had the “Heavenly Twins”ts as its figurehead.t12 We put int at Syracuses and stayed there three days.13 From there we cast offs and arrived at Rhegium,s and after one day a south wind sprang upt and on the second day we came to Puteoli.s14 Theret we foundt some brotherss and were invited to stay with them seven days. And in this way we came to Rome.s15 The brothers from there,s when they heard about us, came as far as the Forum of Appiuss and Three Tavernss to meet us. When he saw them,t Paul thanked God and took courage.

16 When we entered Rome, Paul was allowed to livets by himself, with the soldier who was guarding him.

Paul Addresses the Jewish Community in Rome

17 After three dayst Pault called the local Jewish leaderst together. When they had assembled, he said to them, “Brothers,t although I had donet nothing against our people or the customs of our ancestors,ts from Jerusalems I was handed over as a prisoner to the Romans.t18 Whent they had heard my case,t they wanted to release me,s because there was no basis for a death sentencet against me.19 But when the Jews objected,t I was forced to appeal to Caesart – not that I had some charge to bringt against my own people.t20 So for this reason I have asked to see you and speak with you, for I am bound with this chain because of the hope of Israel.”s21 They replied,t “We have received no letters from Judea about you, nor have any of the brothers come from theret and reported or said anything bad about you.

22 But we would like to hear from you what you think, for regarding this sect we knowt that peoplet everywhere speak againstt it.”
23 They sett a day to meet with him,t and they came to him where he was stayingt in even greater numbers.t From morning until evening he explained thingst to them,t testifyingt about the kingdom of Gods and trying to convincet them about Jesus from both the law of Moses and the prophets.24 Some were convincedt by what he said,t but others refuseds to believe.25 So they began to leave,t unable to agree among themselves, after Paul made one last statement: “The Holy Spirit spoke rightly to your ancestorst through the prophet Isaiah

26 when he said,
‘Go to this people and say,
“You will keep on hearing,tbut will never understand,
and you will keep on looking,tbut will never perceive.

27 For the heart of this people has become dull,ts
and their ears are hard of hearing,t
and they have closed their eyes,
so that they would not see with their eyes
and hear with their ears
and understand with their heart
and turn,sand I would heal them.”’s

28 “Therefore be advisedt that this salvation from Godt has been sent to the Gentiles;s theyt will listen!”ss
30 Pault livedt there two whole years in his own rented quarterst and welcomedt all who came to him,

31 proclaiming the kingdom of God and teaching about the Lord Jesus Christt with complete boldnesst and without restriction.s