Dániel 9

1  Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán; 2  Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.

3  És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.

4  És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait. 5  Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. 6  És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. 7  Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened. 8  Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened. 9  A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene; 10  És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által. 11  És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene! 12  És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben. 13  A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. 14  Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára. 15  Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!

16  Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk. 17  És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott. 18  Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. 19  Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.

20  És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért. 21  És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. 22  És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. 23  A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást! 24  Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. 25  Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. 26  A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. 27  És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

Daniel 9

Daniel Prays for His People

1 In the first year of Dariuss son of Ahasuerus,s who was of Median descent and who had beens appointed king over the Babyloniant empire –2 in the first year of his reigns I, Daniel, came to understand from the sacred bookst that, according to the word of the Lords disclosed to the prophet Jeremiah, the years for the fulfilling of the desolation of Jerusalems were seventy in number.3 So I turned my attentiont to the Lord Godt to implore him by prayer and requests, with fasting, sackcloth, and ashes.s

4 I prayed to the Lord my God, confessing in this way:
“O Lord,t great and awesome God who is faithful to his covenantt with those who love him and keep his commandments,5 we have sinned! We have done what is wrong and wicked; we have rebelled by turning away from your commandments and standards.

6 We have not paid attention to your servants the prophets, who spoke by your authorityt to our kings, our leaders, and our ancestors,t and to all the inhabitantst of the land as well.
7 “You are righteous,t O Lord, but we are humiliated this dayt – the peoplet of Judah and the inhabitants of Jerusalem and all Israel, both near and far away in all the countries in which you have scattered them, because they have behaved unfaithfully toward you.8 O Lord, we have been humiliatedt – our kings, our leaders, and our ancestors – because we have sinned against you.9 Yet the Lord our God is compassionate and forgiving,t even though we have rebelled against him.

10 We have not obeyedt the Lord our God by living according tot his lawss that he set before us through his servants the prophets.
11 “All Israel has brokent your law and turned away by not obeying you.t Therefore you have poured out on us the judgment solemnly threatenedt in the law of Moses the servant of God, for we have sinned against you.t12 He has carried out his threatst against us and our rulerst who were overt us by bringing great calamity on us – what has happened to Jerusalem has never been equaled under all heaven!13 Just as it is written in the law of Moses, so all this calamity has come on us. Still we have not tried to pacifyt the Lord our God by turning back from our sin and by seeking wisdomt from your reliable moral standards.t

14 The Lord was mindful of the calamity, and he brought it on us. For the Lord our God is justt in all he has done,t and we have not obeyed him.t
15 “Now, O Lord our God, who brought your people out of the land of Egypt with great powert and made a name for yourself that is remembered to this day – we have sinned and behaved wickedly.

16 O Lord, according to all your justice,t please turn your raging angert away from your city Jerusalem, your holy mountain. For due to our sins and the iniquities of our ancestors, Jerusalem and your people are mocked by all our neighbors.
17 “So now, our God, acceptt the prayer and requests of your servant, and show favor tot your devastated sanctuary for your own sake.t18 Listen attentively,t my God, and hear! Open your eyes and look on our desolated ruinst and the city called by your name.t For it is not because of our own righteous deeds that we are praying to you,t but because your compassion is abundant.

19 O Lord, hear! O Lord, forgive! O Lord, pay attention, and act! Don’t delay, for your own sake, O my God! For your city and your people are called by your name.”t

Gabriel Gives to Daniel a Prophecy of Seventy Weeks

20 While I was still speaking and praying, confessing my sin and the sin of my people Israel and presenting my request before the Lord my God concerning his holy mountaint –21 yes, while I was still praying,t the man Gabriel, whom I had seen previouslyt in a vision, was approaching me in my state of extreme weariness,t around the time of the evening offering.22 He spoke with me, instructing me as follows:t “Daniel, I have now come to impart understanding to you.

23 At the beginning of your requests a message went out, and I have come to convey it to you, for you are of great value in God’s sight.t Therefore consider the message and understand the vision:t

24 “Seventy weekst have been determined
concerning your people and your holy city
to put an end tos rebellion,
to bring sins to completion,t
to atone for iniquity,
to bring in perpetualt righteousness,
to seal ups the prophetic vision,t
and to anoint a most holy place.t

25 So know and understand:
From the issuing of the commandt to restore and rebuild
Jerusalems until an anointed one, a prince arrives,t
there will be a period of seven weeksts and sixty-two weeks.
It will again be built,t with plaza and moat,
but in distressful times.

26 Now after the sixty-two weeks,
an anointed one will be cut off and have nothing.s
As for the city and the sanctuary,
the people of the coming prince will destroys them.
But his end will come speedilyt like a flood.s
Until the end of the war that has been decreed
there will be destruction.

27 He will confirm a covenant with many for one week.t
But in the middle of that week
he will bring sacrifices and offerings to a halt.
On the wingt of abominations will comet one who destroys,
until the decreed end is poured out on the one who destroys.”