5 Mózes 2
1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. 2 De szóla az Úr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. 6 Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, 7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. 9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. 11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket. 12 Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.) 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán. 14 Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik. 15 E felett az Úrnak keze is vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
16 És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül. 17 Így szóla az Úr nékem, mondván: 18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt , és hadakozzál ő ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ű szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon. 31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen. 32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál. 33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét. 34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. 35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt. 36 Aróertől fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe. 37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
Deuteronomy 2
The Journey from Kadesh Barnea to Moab
1 Then we turned and set out toward the desert land on the way to the Red Seat just as the Lord told me to do, detouring around Mount Seir for a long time.2 At this point the Lord said to me,3 “You have circled around this mountain long enough; now turn north.4 Instructt these people as follows: ‘You are about to cross the border of your relativest the descendants of Esau,s who inhabit Seir. They will be afraid of you, so watch yourselves carefully.5 Do not be hostile toward them, because I am not giving you any of their land, not even a footprint, for I have given Mount Seirs as an inheritance for Esau.6 You may purchaset food to eat and water to drink from them.
7 All along the way I, the Lord your God,t have blessed your every effort.t I havet been attentive tot your travels through this great wasteland. These forty years I havet been with you; you have lacked for nothing.’”
8 So we turned away from our relativest the descendants of Esau, the inhabitants of Seir, turning from the desert route,t from Elats and Ezion Geber,s and traveling the way of the Moab wastelands.9 Then the Lord said to me, “Do not harass Moab and provoke them to war, for I will not give you any of their land as your territory. This is because I have given Ars to the descendants of Lots as their possession.10 (The Emitess used to live there, a people as powerful, numerous, and tall as the Anakites.11 These people, as well as the Anakites, are also considered Rephaites;s the Moabites call them Emites.12 Previously the Horitess lived in Seir but the descendants of Esau dispossessed and destroyed them and settled in their place, just as Israel did to the land it came to possess, the land the Lord gave them.)t13 Now, get up and cross the Wadi Zered.”s So we did so.t14 Now the length of time it took for us to go from Kadesh Barnea to the crossing of Wadi Zered was thirty-eight years, time for all the military men of that generation to die, just as the Lord had vowed to them.
15 Indeed, it was the very hand of the Lord that eliminated them from withint the camp until they were all gone.
Instructions Concerning Ammon
16 So it was that after all the military men had been eliminated from the community,t17 the Lord said to me,18 “Today you are going to cross the border of Moab, that is, of Ar.s
19 But when you come close to the Ammonites, do not harass or provoke them because I am not giving you any of the Ammonites’ land as your possession; I have already given it to Lot’s descendantss as their possession.
20 (That also is considered to be a land of the Rephaites.s The Rephaites lived there originally; the Ammonites call them Zamzummites.s21 They are a people as powerful, numerous, and tall as the Anakites. But the Lord destroyed the Rephaitest in advance of the Ammonites,t so they dispossessed them and settled down in their place.22 This is exactly what he did for the descendants of Esau who lived in Seir when he destroyed the Horites before them so that they could dispossess them and settle in their area to this very day.
23 As for the Avvitess who lived in settlements as far west as Gaza, Caphtoritess who came from Cretet destroyed them and settled down in their place.)
24 Get up, make your way across Wadi Arnon. Look! I have already delivered over to you Sihon the Amorite, king of Heshbon,s and his land. Go ahead! Take it! Engage him in war!
25 This very day I will begin to fill all the people of the eartht with dread and to terrify them when they hear about you. They will shiver and shake in anticipation of your approach.”t
Defeat of Sihon, King of Heshbon
26 Then I sent messengers from the Kedemoths Desert to King Sihon of Heshbon with an offer of peace:27 “Let me pass through your land; I will keep strictly to the roadway.t I will not turn aside to the right or the left.28 Sell me food for casht so that I can eat and sell me water to drink.t Just allow me to go through on foot,29 just as the descendants of Esau who live at Seir and the Moabites who live in Ar did for me, until I cross the Jordan to the land the Lord our God is giving us.”30 But King Sihon of Heshbon was unwilling to allow us to pass near him because the Lord ours God had made him obstinatet and stubbornt so that he might deliver him over to yout this very day.31 The Lord said to me, “Look! I have already begun to give over Sihon and his land to you. Start right now to take his land as your possession.”32 When Sihon and all his troopst emerged to encounter us in battle at Jahaz,s33 the Lord our God delivered him over to us and we struck him down, along with his sonss and everyone else.t34 At that time we seized all his cities and put every one of themt under divine judgment,ts including even the women and children; we left no survivors.35 We kept only the livestock and plunder from the cities for ourselves.36 From Aroer,s which is at the edge of Wadi Arnon (it is the city in the wadi),t all the way to Gilead there was not a town able to resist us – the Lord our God gave them all to us.
37 However, you did not approach the land of the Ammonites, the Wadi Jabbok,s the cities of the hill country, or any place else forbidden by the Lord our God.