Prédikátor 1

1  A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. 2  Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3  Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

4  Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. 5  És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. 6  Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7  Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. 8  Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

9  A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. 10  Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. 11  Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

12  Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben. 13  És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. 14  Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! 15  Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. 16  Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! 17  Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.

Ecclesiastes 1

Title

1 The words of the Teacher,ts the sont of David, kings in Jerusalem:ss

Introduction: Utter Futility

2 “Futile! Futile!” lamentst the Teacher,s
“Absolutely futile!t Everythingt is futile!”ts

Futility Illustrated from Nature

3 What benefitt do peoplet get from all the effort
whicht they expends on earth?ts

4 A generation comest and a generation goes,t
but the earth remainst the samet through the ages.t

5 The sun risest and the sun sets;t
it hurries awayt to a place from which it risest again.t

6 The wind goes to the south and circles around to the north;
round and roundt the wind goes and on its rounds it returns.t

7 All the streams flowt into the sea, but the sea is not full,
and to the place where the streams flow, there they will flow again.ts

8 All thist monotonyt is tiresome; no one can beart to describe it:ts
The eye is never satisfied with seeing, nor is the ear ever contentt with hearing.

9 What exists nowt is what will be,t
and what has been done is what will be done;
there is nothing truly new on earth.t

10 Is there anything about which someone can say, “Look at this! It is new!”?t
It was alreadyt done long ago,s before our time.t

11 No one remembers the former events,t
nor will anyone remembert the events that are yet to happen;ts
they will not be remembered by the future generations.ts

Futility of Secular Accomplishment

12 I, the Teacher, have been king over Israel in Jerusalem.s

13 I decidedt to carefullyt and thoroughly examinet
all that has been accomplished on earth.ts
I concluded:t God has given peoplet a burdensome taskt
that keeps themt occupied.t

14 I reflected on everything that is accomplished by mant on earth,t
and I concluded: Everythingt he has accomplishedt is futilet – like chasing the wind!t

15 What is bentt cannot be straightened,t
and what is missingt cannot be supplied.t

Futility of Secular Wisdom

16 I thought to myself,t
“I have become much wisert than any of my predecessors who ruledt over Jerusalem;s
It have acquired much wisdom and knowledge.”t

17 So I decidedt to discern the benefit oft wisdom and knowledge overt foolish behavior and ideas;t
however, I concludedt that event this endeavort is liket trying to chase the wind!t

18 For with great wisdom comest great frustration;
whoever increases hist knowledge merelyt increases hist heartache.