2 Mózes 2

1  És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl. 2  És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig. 3  De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé. 4  Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?

5  És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt. 6  És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez. 7  Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket? 8  És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. 9  És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt. 10  És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.

11  Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl. 12  Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba. 13  Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát? 14  Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog. 15  A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.

16  Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait. 17  A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat. 18  Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek? 19  Űk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat. 20  S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret. 21  És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát. 22  És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.

23  És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. 24  És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. 25  És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

Exodus 2

Moses is born and grows up

1 A man from the Levi tribe married a woman from the same tribe, 2 and she later had a baby boy. He was a beautiful child, and she kept him inside for three months.t 3 But when she could no longer keep him hidden, she made a basket out of reeds and covered it with tar. She put him in the basket and placed it in the tall grass along the edge of the River Nile.

4 The baby's elder sistert stood at a distance to see what would happen to him.
5 About that time one of the king'st daughters came down to take a bath in the river, while her servant women walked along the river bank. She saw the basket in the tall grass and sent one of the young women to pull it out of the water.

6 When the king's daughter opened the basket, she saw the baby and felt sorry for him because he was crying. She said, “This must be one of the Hebrew babies.”

7 At once the baby's elder sister came up and asked, “Do you want me to get a Hebrew woman to take care of the baby for you?”

8 “Yes,” the king's daughter answered.
So the girl brought the baby's mother,

9 and the king's daughter told her, “Take care of this child, and I will pay you.”
The baby's mother carried him home and took care of him.

10 And when he was old enough, she took him to the king's daughter, who adopted him. She named him Mosest because she said, “I pulled him out of the water.”t

Moses escapes from Egypt

12 Moses looked around to see if anyone was watching, then he killed the Egyptian and hid his body in the sand.

13 When Moses went out the next day, he saw two Hebrews fighting. So he went to the man who had started the fight and asked, “Why are you beating up one of your own people?”

14 The man answered, “Who put you in charge of us and made you our judge? Are you planning to kill me, just as you killed that Egyptian?”
This frightened Moses because he was sure that people must have found out what had happened.

15 When the kingt heard what Moses had done, the king wanted to kill him. But Moses escaped and went to the land of Midian.t
One day, Moses was sitting there by a well, 16 when the seven daughters of Jethro, the priest of Midian,t came up to water their father's sheep and goats. 17 Some shepherds tried to chase them away, but Moses came to their rescue and watered their animals.

18 When Jethro's daughters returned home, their father asked, “Why have you come back so early today?”

19 They answered, “An Egyptian rescued us from the shepherds, and he even watered our sheep and goats.”

20 “Where is he?” Jethro asked. “Why did you leave him out there? Invite him to eat with us.”
21 Moses agreed to stay on with Jethro, who later let his daughter Zipporah marry Moses.

22 And when she had a son, Moses said, “I will name him Gershom,t since I am a foreigner in this country.”
23 After the death of the king of Egypt, the Israelites still complained because they were forced to be slaves. They cried out for help, 24 and God heard their loud cries. He did not forget the promise he had made to Abraham, Isaac, and Jacob,t 25 and because he knew what was happening to his people, he felt sorry for them.