2 Mózes 34

1  És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél. 2  És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején. 3  De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.

4  Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.

5  Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat: 6  És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. 7  A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. 8  És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét. 9  És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.

10  Ű pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled. 11  Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. 12  Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. 13  Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. 14  Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. 15  Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. 16  És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén. 17  Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

18  A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. 19  Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása. 20  De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki.

21  Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.

22  A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén.

23  Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt. 24  Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor. 25  Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. 26  Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében. 27  És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

28  És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.

29  És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Űvele szólott. 30  És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. 31  Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes. 32  Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. 33  Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn orczájára. 34  És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott. 35  És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Űvele szóljon.

Exodus 34

The second set of commandments

(Deuteronomy 10.1-5)

1 One day the Lord said to Moses, “Cut two flat stones like the first ones I made, and I will write on them the same commandments that were on the two you broke. 2 Be ready tomorrow morning to come up Mount Sinai and meet me at the top. 3 No one is to come with you or to be on the mountain at all. Don't even let the sheep and cattle graze at the foot of the mountain.”

4 So Moses cut two flat stones like the first ones, and early the next morning he carried them to the top of Mount Sinai, just as the Lord had commanded.
5 The Lord God came down in a cloud and stood beside Moses there on the mountain. God spoke his holy name, “the Lord”.t 6 Then he passed in front of Moses and called out, “I am the Lord God. I am merciful and very patient with my people. I show great love, and I can be trusted.t

7 I keep my promises to my people for ever, but I also punish anyone who sins. When people sin, I punish them and their children, and also their grandchildren and great-grandchildren.”
8 Moses quickly bowed down to the ground and worshipped the Lord.

9 He prayed, “Lord, if you really are pleased with me, I pray that you will go with us. It is true that these people are sinful and rebellious, but forgive our sin and let us be your people.”

A promise and its demands

(Exodus 23.14-19; Deuteronomy 7.1-5; 16.1-17)

10 The Lord said:
I promise to perform miracles for you that have never been seen anywhere on earth. Neighbouring nations will stand in fear and know that I was the one who did these marvellous things. 11 I will force out the Amorites, the Canaanites, the Hittites, the Perizzites, the Hivites, and the Jebusites, but you must do what I command you today. 12 Don't make treaties with any of those people. If you do, it will be like falling into a trap. 13 Instead, you must destroy their altars and tear down the sacred polest they use in the worship of the goddess Asherah.t 14 I demand your complete loyalty—you must not worship any other god! 15 Don't make treaties with the people there, or you will soon find yourselves worshipping their gods and taking part in their sacrificial meals.

16 Your men will even marry their women and be influenced to worship their gods.

17 Don't make metal images of gods.t

18 Don't fail to observe the Festival of Thin Bread in the month of Abib.t Obey me and eat bread without yeast for seven days during Abib, because that is the month you left Egypt.t

19 The firstborn males of your families and of your flocks and herds belong to me.t

20 You can save the life of a firstborn donkeyt by sacrificing a lamb; if you don't, you must break the donkey's neck. You must save every firstborn son.t
Bring an offering every time you come to worship.
21 Do your work in six days and rest on the seventh day, even during the seasons for ploughing and harvesting.t

22 Celebrate the Harvest Festivalt each spring when you start harvesting your wheat, and celebrate the Festival of Shelterst each autumn when you pick your fruit.t
23 Your men must come to worship me three times a year, because I am the Lord God of Israel.

24 I will force the nations out of your land and enlarge your borders. Then no one will try to take your property when you come to worship me these three times each year.

25 When you sacrifice an animal on the altar, don't offer bread made with yeast. And don't save any part of the Passover meal for the next day.t

26 I am the Lord your God, and you must bring the first part of your harvest to the place of worship.t
Don't boil a young goat in its mother's milk.
27 The Lord told Moses to put these laws in writing, as part of his agreement with Israel.

28 Moses stayed on the mountain with the Lord for forty days and nights, without eating or drinking. And he wrote down the Ten Commandments, the most important part of God's agreement with his people.

Moses comes down from Mount Sinai

32 Then the rest of the people of Israel gathered around Moses, and he gave them the laws that the Lord had given him on Mount Sinai.
33 The face of Moses kept shining, and after he had spoken with the people, he covered his face with a veil. 34 Moses would always remove the veil when he went into the sacred tent to speak with the Lord. And when he came out, he would tell the people everything the Lord had told him to say. 35 They could see that his face was still shining. So after he had spoken with them, he would put the veil back on and leave it on until the next time he went to speak with the Lord.