2 Mózes 4

1  Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2  Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. 3  Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. 4  Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. 5  Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6  És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. 7  És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste. 8  És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9  És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.

10  És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11  Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12  Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell. 13  Ű pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz. 14  És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. 15  Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek. 16  És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. 17  Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

18  És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19  Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. 20  És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21  És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. 22  Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. 23  Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.

24  És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. 25  De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! 26  És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.

27  Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt. 28  Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.

29  És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit. 30  És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. 31  És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.

Exodus 4

The Source of Sufficiency

1 s Moses answered again,t “And ift they do not believe me or pay attention to me,t but say, ‘The Lord has not appeared to you’?”2 The Lord said to him, “What is that in your hand?” He said, “A staff.”ts3 The Lordt said, “Throw it to the ground.” So he threw it to the ground, and it became a snake,s and Moses ran from it.4 But the Lord said to Moses, “Put out your hand and grab it by the tail” – so he put out his hand and caught it, and it became a staff in his hands –

5 “that they may believe that the Lord, the God of their fathers, the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob, has appeared to you.”
6 The Lord also said to him, “Put your hand into your robe.”t So he put his hand into his robe, and when he brought it out – there was his hand,t leprous like snow!s7 He said, “Put your hand back into your robe.” So he put his hand back into his robe, and when he brought it out from his robe – there it was,t restoredt like the rest of his skin!t8 “Ift they do not believe you or pay attention tot the former sign, then they mayt believe the latter sign.t

9 And ift they do not believe even these two signs or listen to you,t then taket some water from the Nile and pour it out on the dry ground. The water you take out of the Nile will become blood on the dry ground.”s

10 Then Moses said to the Lord,s “Ot my Lord,t I am not an eloquent man,t neither in the pastt nor since you have spoken to your servant, for I am slow of speech and slow of tongue.”t
11 The Lord said to him, “Who gavets a mouth to man, or who makes a person mute or deaf or seeing or blind? Is it not I, the Lord?s

12 So now go, and I will be with your mouths and will teach yous what you must say.”t

13 But Moses said,t “Ot my Lord, please send anyone else whom you wish to send!”t

14 Then the Lord became angry withts Moses, and he said, “What aboutt your brother Aaron the Levite?s I know that he can speak very well.ts Moreover, he is comingt to meet you, and when he sees you he will be glad in his heart.s
15 “So you are to speak to him and put the words in his mouth. And as for me, I will be with your moutht and with his mouth,t and I will teach you botht what you must do.t16 Het will speak for you to the people, and it will be as ift het were your moutht and as if you were his God.ts

17 You will also take in your hand this staff, with which you will do the signs.”s

The Return of Moses

18 s So Moses went backt to his father-in-law Jethro and said to him, “Let me go, so that I may returnt to my relativest in Egypt and seet if they are still alive.” Jethro said to Moses, “Go in peace.”19 The Lord said to Moses in Midian, “Go backt to Egypt, because all the men who were seeking your life are dead.”s20 Then Moses tookt his wife and sonss and put them on a donkey and headed backt to the land of Egypt, and Moses took the staff of God in his hand.21 The Lord saidt to Moses, “When you go back to Egypt,t see that yout do before Pharaoh all the wonders I have put under your control.t But I will hardent his hearts andt he will not let the people go.22 You must sayt to Pharaoh, ‘Thus sayst the Lord, “Israel is my son, my firstborn,s

23 and I said to you, ‘Let my son go that he may servet me,’ but since you have refused to let him go,t I will surely killt your son, your firstborn!”’”
24 Now on the way, at a place where they stopped for the night,t the Lord met Moses and sought to kill him.s25 But Zipporah took a flint knife, cut off the foreskin of her son and touched it to Moses’ feet,t and said, “Surely you are a bridegroom of bloods to me.”

26 So the Lordt let him alone. (At that timet she said, “A bridegroom of blood,” referring tot the circumcision.)
27 The Lord saidt to Aaron, “Go to the wilderness to meet Moses. So he went and met him at the mountain of Godt and greeted him with a kiss.t28 Moses told Aaron all the words of the Lord who hadt sent him and all the signs that he had commanded him.29 Then Moses and Aaron went and brought together all the Israelite elders.s30 Aaron spoket all the words that the Lord had spoken to Moses and did the signs in the sight of the people,

31 and the people believed. When they heardst that the Lord had attended tot the Israelites and that he had seen their affliction, they bowed down close to the ground.t