1 Mózes 2

1  És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2  Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. 3  És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

4  Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, 5  Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; 6  Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. 7  És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

8  És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. 9  És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. 10  Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. 11  Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. 12  És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. 13  A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. 14  És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. 15  És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

16  És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

18  És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. 19  És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. 20  És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.

21  Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. 22  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. 23  És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. 24  Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. 25  Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

Genesis 2

1 Heaven and earth and everything in them were finished.2 By the seventh day God had finished the work he had been doing. On the seventh day he stopped the work he had been doing.

3 Then God blessed the seventh day and set it apart as holy, because on that day he stopped all his work of creation.

The Creation of Man and Woman

4 This is the account of heaven and earth when they were created, at the time when the Lord God made earth and heaven.5 Wild bushes and plants were not on the earth yet because the Lord God hadn’t sent rain on the earth. Also, there was no one to farm the land.

6 Instead, underground water would come up from the earth and water the entire surface of the ground.
7 Then the Lord God formed the man from the dust of the eartht and blew the breath of life into his nostrils. The man became a living being.8 The Lord God planted a garden in Eden, in the east. That’s where he put the man whom he had formed.

9 The Lord God made all the trees grow out of the ground. These trees were nice to look at, and their fruit was good to eat. The tree of life and the tree of the knowledge of good and evil grew in the middle of the garden.
10 A river flowed from Eden to water the garden. Outside the garden it divided into four rivers.11 The name of the first river is Pishon. This is the one that winds throughout Havilah, where there is gold.12 (The gold of that land is pure. Bdelliumt and onyx are also found there.)13 The name of the second river is Gihon. This is the one that winds throughout Sudan.

14 The name of the third river is Tigris. This is the one that flows east of Assyria. The fourth river is the Euphrates.
15 Then the Lord God took the man and put him in the Garden of Eden to farm the land and to take care of it.16 The Lord God commanded the man. He said, “You are free to eat from any tree in the garden.

17 But you must never eat from the tree of the knowledge of good and evil because when you eat from it, you will certainly die.”
18 Then the Lord God said, “It is not good for the man to be alone. I will make a helper who is right for him.”19 The Lord God had formed all the wild animals and all the birds out of the ground. Then he brought them to the man to see what he would call them. Whatever the man called each creature became its name.

20 So the man named all the domestic animals, all the birds, and all the wild animals.
But the man found no helper who was right for him.21 So the Lord God caused him to fall into a deep sleep. While the man was sleeping, the Lord God took out one of the man’s ribs and closed up the flesh at that place.

22 Then the Lord God formed a woman from the rib that he had taken from the man. He brought her to the man.
23 The man said,“This is now bone of my bones and flesh of my flesh.She will be named woman because she was taken from man.”24 That is why a man will leave his father and mother and will be united with his wife, and they will become one flesh.

25 The man and his wife were both naked, but they weren’t ashamed of it.