1 Mózes 39

1  József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2  És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala. 3  Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: 4  Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5  És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn. 6  Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.

7  És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. 8  Ű azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá. 9  Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? 10  És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. 11  Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem vala ott benn a házban, 12  És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ű pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.

13  És mikor látja vala az asszony , hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: 14  Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték. 15  És lőn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne. 16  Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve. 17  S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. 18  És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.

19  És lőn, a mint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. 20  Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.

21  De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöcztartó előtt. 22  És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék. 23  És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel , és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

Genesis 39

Joseph in Potiphar’s House

1 Joseph had been taken to Egypt. Potiphar, one of Pharaoh’s Egyptian officials and captain of the guard, bought him from the Ishmaelites who had taken him there.2 The Lord was with Joseph, so he became a successful man. He worked in the house of his Egyptian master.3 Joseph’s master saw that the Lord was with him and that the Lord made everything he did successful.4 Potiphar liked Joseph so much that he made him his trusted servant. He put him in charge of his household and everything he owned.5 From that time on the Lord blessed the Egyptian’s household because of Joseph. Therefore, the Lord’s blessing was on everything Potiphar owned in his house and in his fields.

6 So he left all that he owned in Joseph’s care. He wasn’t concerned about anything except the food he ate.
Joseph was well-built and handsome.

7 After a while his master’s wife began to desire Joseph, so she said, “Come to bed with me.”
8 But Joseph refused and said to her, “My master doesn’t concern himself with anything in the house. He trusts me with everything he owns.9 No one in this house is greater than I. He’s kept nothing back from me except you, because you’re his wife. How could I do such a wicked thing and sin against God?”

10 Although she kept asking Joseph day after day, he refused to go to bed with her or be with her.
11 One day he went into the house to do his work, and none of the household servants were there.

12 She grabbed him by his clothes and said, “Come to bed with me!” But he ran outside and left his clothes in her hand.
13 When she realized that he had gone but had left his clothes behind,14 she called her household servants and said to them, “Look! My husband brought this Hebrew here to fool around with us. He came in and tried to go to bed with me, but I screamed as loud as I could.

15 As soon as he heard me scream, he ran outside and left his clothes with me.”
16 She kept Joseph’s clothes with her until his master came home.17 Then she told him the same story: “The Hebrew slave you brought here came in and tried to fool around with me.

18 But when I screamed, he ran outside and left his clothes with me.”
19 When Potiphar heard his wife’s story, especially when she said, “This is what your slave did to me,” he became very angry.

20 So Joseph’s master arrested him and put him in the same prison where the king’s prisoners were kept.
While Joseph was in prison,21 the Lord was with him. The LORD reached out to him with his unchanging love and gave him protection. The Lord also put Joseph on good terms with the warden.22 So the warden placed Joseph in charge of all the prisoners who were in that prison. Joseph became responsible for everything that they were doing.

23 The warden paid no attention to anything under Joseph’s care because the Lord was with Joseph and made whatever he did successful.