1 Mózes 39
1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala. 3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: 4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.
7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. 8 Ű azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá. 9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? 10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. 11 Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem vala ott benn a házban, 12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ű pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.
13 És mikor látja vala az asszony , hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: 14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték. 15 És lőn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne. 16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve. 17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. 18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
19 És lőn, a mint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. 20 Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.
21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöcztartó előtt. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel , és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
Genesis 39
Joseph and Potiphar’s Wife
1 Now Joseph had been brought down to Egypt.t An Egyptian named Potiphar, an official of Pharaoh and the captain of the guard,s purchased him fromt the Ishmaelites who had brought him there.2 The Lord was with Joseph. He was successfult and livedt in the household of his Egyptian master.3 His master observed that the Lord was with him and that the Lord made everything he was doing successful.t4 So Joseph found favor in his sight and became his personal attendant.s Potiphar appointed Josepht overseer of his household and put him in charget of everything he owned.5 From the timet Potiphart appointed him over his household and over all that he owned, the Lord blesseds the Egyptian’s household for Joseph’s sake. The blessing of the Lord was on everything that he had, botht in his house and in his fields.s
6 So Potiphart lefts everything he had in Joseph’s care;t he gave no thoughtt to anything except the food he ate.s
Now Joseph was well built and good-looking.t7 Soon after these things, his master’s wife took notice oft Joseph and said, “Have sex with me.”ts8 But he refused, sayingt to his master’s wife, “Look, my master does not give any thoughtt to his household with me here,t and everything that he owns he has put into my care.t9 There is no one greater in this household than I am. He has withheld nothing from me except you because you are his wife. So how could I dot such a great evil and sin against God?”
10 Even though she continued to speakt to Joseph day after day, he did not respondt to her invitation to have sex with her.t
11 One dayt he went into the house to do his work when none of the household servantst were there in the house.12 She grabbed him by his outer garment, saying, “Have sex with me!” But he left his outer garment in her hand and rant outside.s13 When she saw that he had left his outer garment in her hand and had run outside,14 she called for her household servants and said to them, “See, my husband broughtt in a Hebrew mans to us to humiliate us.t He tried to have sex with me,t but I screamed loudly.t
15 When he heard me raiset my voice and scream, he left his outer garment beside me and ran outside.”
16 So she laid his outer garment beside her until his master came home.17 This is what she said to him:t “That Hebrew slaves you brought to us tried to humiliate me,t
18 but when I raised my voice and screamed, he left his outer garment and ran outside.”
19 When his master heard his wife say,t “This is the wayt your slave treated me,”t he became furious.t
20 Joseph’s master took him and threw him into the prison,t the place where the king’s prisoners were confined. So he was there in the prison.s
21 But the Lord was with Joseph and showed him kindness.t He granted him favor in the sight of the prison warden.t22 The warden put all the prisoners under Joseph’s care. He was in charge of whatever they were doing.t
23 The warden did not concern himselft with anything that was in Joseph’st care because the Lord was with him and whatever he was doing the Lord was making successful.