1 Mózes 50

1  József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt. 2  És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt. 3  Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig. 4  És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván: 5  Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 6  És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.

7  Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei. 8  Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén. 9  Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala. 10  Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját. 11  És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van. 12  Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik. 13  Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

14  És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

15  A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk. 16  Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván: 17  Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki. 18  Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk . 19  József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? 20  Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani , hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. 21  Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.

22  József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig. 23  És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei. 24  És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25  És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. 26  És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

Genesis 50

Joseph Buries His Father

1 Joseph threw himself on his father, cried over him, and kissed him.2 Then Joseph ordered the doctors in his service to embalm his father. So the doctors embalmed Israel.

3 The embalming was completed in the usual time—40 days. The Egyptians mourned for him 70 days.
4 When the time of mourning for Jacob was over, Joseph spoke to the Pharaoh’s palace staff. He said, “Please speak directly to Pharaoh. Tell him,

5 ‘My father made me swear an oath. He said, “I’m about to die. Bury me in the tomb I bought for myself in Canaan.” Please let me go there and bury my father; then I’ll come back.’ ”
6 Pharaoh replied, “Go and bury your father, as you have promised him.”7 So Joseph left to bury his father. All Pharaoh’s officials, the leaders in his palace staff, and all the leaders of Egypt went with him.8 Joseph’s household, his brothers, and his father’s household also went with him. (Only their children, their flocks, and their cattle were left in Goshen.)

9 Chariots and horsemen went with him. It was a very large group.
10 When they came to the threshing floort of Atad, which is on the east side of the Jordan River, they began a great and solemn ceremony to mourn Jacob’s death. Joseph took seven days to mourn his father’s death.

11 When the Canaanites living there saw the funeral ceremonies at the threshing floor of Atad, they said, “These funeral ceremonies are taken very seriously by the Egyptians.” That’s why that place on the east side of the Jordan was named Abel Mizraim [Egyptian Funeral Ceremonies].
12 Jacob’s sons did for him what he had told them to do.

13 They carried him back to Canaan and buried him in the cave in the field of Machpelah, east of Mamre. Abraham had bought this tomb from Ephron the Hittite.
14 After Joseph had buried his father, he went back to Egypt along with his brothers and everyone who had gone there with him to bury his father.

Joseph Forgives His Brothers

15 Joseph’s brothers realized what their father’s death could mean. So they thought, “What if Joseph holds a grudge against us? What if he decides to pay us back for all the evil we did to him?”16 They sent a messenger to Joseph to say, “Before your father died, he commanded us,

17 ‘This is what you should say to Joseph, “I’m begging you to forgive the crime and the sin your brothers committed against you. What they did to you was very evil.” ’ So now, please forgive our crime, because we are servants of your father’s God.” Joseph cried when he got their message.
18 Then his brothers also came and immediately bowed down in front of him. “We are your slaves!” they said.19 Joseph said to them, “Don’t be afraid! I can’t take God’s place.20 Even though you planned evil against me, God planned good to come out of it. This was to keep many people alive, as he is doing now.

21 Don’t be afraid! I will provide for you and your children.” In this way he reassured them, setting their minds at ease.
22 Joseph and his father’s family stayed in Egypt. Joseph lived to be 110 years old.

23 He saw his grandchildren, Ephraim’s children. Even the children of Machir, son of Manasseh, were adopted by Joseph at birth.
24 At last Joseph said to his brothers, “I’m about to die. God will definitely take care of you and take you out of this land to the land he swore with an oath to give to Abraham, Isaac, and Jacob.”

25 Joseph made Israel’s sons swear an oath. He said, “God will definitely take care of you. So be sure to carry my bones back with you.”
26 Joseph died when he was 110 years old. His body was embalmed and placed in a coffin in Egypt.