Ézsaiás 6

1  A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; 2  Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; 3  És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! 4  És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.

5  Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! 6  És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról; 7  És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett. 8  És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9  És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; 10  Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. 11  És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; 12  És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

13  És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!

Isaiah 6

Isaiah’s Commission

1 In the year of King Uzziah’s death,s I saw the sovereign mastert seated on a high, elevated throne. The hem of his robe filled the temple.2 Seraphst stood over him; each one had six wings. With two wings they covered their faces, with two they covered their feet,s and they used the remaining two to fly.3 They called out to one another, “Holy, holy, holyts is the Lord who commands armies!t His majestic splendor fills the entire earth!”

4 The sound of their voices shook the door frames,t and the temple was filled with smoke.
5 I said, “Too bad for me! I am destroyed,t for my lips are contaminated by sin,t and I live among people whose lips are contaminated by sin.t My eyes have seen the king, the Lord who commands armies.”t6 But then one of the seraphs flew toward me. In his hand was a hot coal he had taken from the altar with tongs.7 He touched my mouth with it and said, “Look, this coal has touched your lips. Your evil is removed; your sin is forgiven.”t8 I heard the voice of the sovereign master say, “Whom will I send? Who will go on our behalf?”t I answered, “Here I am, send me!”

9 He said, “Go and tell these people:
‘Listen continually, but don’t understand!
Look continually, but don’t perceive!’

10 Make the hearts of these people calloused;
make their ears deaf and their eyes blind!
Otherwise they might see with their eyes and hear with their ears,
their hearts might understand and they might repent and be healed.”s

11 I replied, “How long, sovereign master?” He said,
“Until cities are in ruins and unpopulated,
and houses are uninhabited,
and the land is ruined and devastated,

12 and the Lord has sent the people off to a distant place,
and the very heart of the land is completely abandoned.t

13 Even if only a tenth of the people remain in the land, it will again be destroyed,t like one of the large sacred treest or an Asherah pole, when a sacred pillar on a high place is thrown down.t That sacred pillar symbolizes the special chosen family.”t