Jób 2

1  Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt. 2  És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. 3  Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. 4  És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. 5  Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? 6  Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.

7  És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. 8  És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

9  Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! 10  Ű pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.

11  Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt. 12  És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé. 13  És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Job 2

Satan’s Additional Charge

1 Again the day came when the sons of God came to present themselves before the Lord, and Satan also arrived among them to present himself before the Lord.s2 And the Lord said to Satan, “Where do you come from?” Satan answered the Lord,t “From roving about on the earth, and from walking back and forth across it.”t

3 Then the Lord said to Satan, “Have you considered my servant Job? For there is no one like him on the earth, a pure and upright man, one who fears God and turns away from evil. And he still holds firmlyt to his integrity,t so thatt you stirred me up to destroy himt without reason.”s
4 Butt Satan answered the Lord, “Skin fort skin!s Indeed, a man will give ups all that he has to save his life!t

5 But extend your hand and strike his bone and his flesh,s and he will no doubts curse you to your face!”

6 So the Lord said to Satan, “All right,t he ist in your power;t only preserves his life.”

Job’s Integrity in Suffering

7 So Satan went out from the presence of the Lord, and he afflictedt Job with a malignant ulcers from the sole of his feet to the top of his head.t

8 Job took a shard of broken pottery to scrapet himselfs with while he was sittingt among the ashes.s
9 Thent his wife said to him, “Are you still holding firmly to your integrity?s Cursets God, and die!”t

10 But he replied,t “You’re talking like one of the godlesst women would do! Should we receivet what is good from God, and not alsot receivet what is evil?”ts In all this Job did not sin by what he said.t

The Visit of Job’s Friends

11 When Job’s three friends heard about all this calamity that had happened to him, each of them came from his own countryt – Eliphaz the Temanite, Bildad the Shuhite, and Zophar the Naamathite.s They met togethert to come to show sympathyt for him and to consolet him.12 But when they gazed intentlyt from a distance but did not recognizet him, they began to weep loudly. Each of them tore his robes, and they threw dust into the air over their heads.t

13 Then they sat down with him on the ground for seven days and seven nights, yet no one spoke a word to him, for they saw that his paint was very great.s