Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. 2 És szóla Jób, és monda: 3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. 5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. 8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - 14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? 21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Job 3
II. Job’s Dialogue With His Friends(3:1-27:33)
Job Regrets His Birth
1 After this Job opened his mouths and cursedt the day he was born.t
2 Job spoke upt and said:
3 “Let the day on whicht I was bornt perish,
and the night that said,t
‘A mant has been conceived!’s
4 That dayt – let it be darkness;s
let not God on high regardt it,
nor let light shinet on it!
5 Let darkness and the deepest
shadows claim it;t
let a cloud settle on it;
let whatever blackens the dayt terrify it!
6 That night – let darkness seizet it;
let it not be includedt among the days of the year;
let it not enter among the number of the months!s
7 Indeed,t let that night be barren;t
let no shout of joyt penetratet it!
8 Let those who curse the dayts curse itt –
those who are prepared to rouset Leviathan.s
9 Let its morning starst be darkened;
let it waitt for daylight but find none,t
nor let it see the first rayss of dawn,
10 because itt did not shut the doorss of my mother’s womb on me,t
nor did it hide troublet from my eyes!
Job Wishes He Had Died at Birth
11 “Why did I nott diet at birth,t
and why did I not expire
ast I came out of the womb?
12 Why did the knees welcome me,ts
and why were theret two breastss
that I might nurse at them?t
13 For nowt I would be lying down
andt would be quiet,t
I would be asleep and then at peacet
14 with kings and counselors of the earth
who built for themselves places now desolate,t
15 or with princes who possessed gold,t
who filled their palacest with silver.
16 Or whyt wast I not buriedt
like a stillborn infant,t
like infantst who have never seen the light?t
17 Theres the wickeds ceaset from turmoil,t
and there the wearyt are at rest.
18 Theret the prisonerst relaxt together;s
they do not hear the voice of the oppressor.t
19 Small and great aret there,
and the slave is freet from his master.t
Longing for Death
20 “Why does Godt givets light to one who is in misery,s
and life to thoset whose soul is bitter,
21 tot those who waitt for death thatt does not come,
and search for itts
more than for hidden treasures,
22 who rejoicet even to jubilation,t
and are exultantt whent they find the grave?s
23 Why is light givent to a mans
whose way is hidden,t
and whom God has hedged in?t
24 For my sighing comes in place oft my food,s
and my groaningst flow forth like water.t
25 For the very thing I dreadedt has happenedt to me,
and what I feared has come upon me.t
26 I have no ease,t I have no quietness;
I cannot rest;t turmoil has come upon me.”t