Jób 9

1  Felele pedig Jób, és monda: 2  Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3  Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4  Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5  A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6  A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7  A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8  A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9  A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10  A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11  Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12  Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13  Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14  Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15  A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16  Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17  A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18  Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19  Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? 20  Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21  Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

22  Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! 23  Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24  A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25  Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26  Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27  Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28  Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29  Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30  Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31  Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32  Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. 33  Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! 34  Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: 35  Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Job 9

Job’s Reply to Bildad

1 Then Job answered:

2 “Truly,t I know that this is so.
But hows can a humant be just beforet God?s

3 If someone wishest to contendt with him,
he cannot answert him one time in a thousand.

4 He is wise in heartts and mightys in strengtht –
who has resistedt him and remained safe?t

5 He who removes mountains suddenly,t
who overturns them in his anger;s

6 he who shakes the earth out of its places
so that its pillars tremble;t

7 he who commands the sun andt it does not shinets
and seals upt the stars;

8 he alone spreads out the heavens,
and treadst on the waves of the sea;t

9 he makes the Bear,s Orion,s and the Pleiades,s
and the constellations of the southern sky;t

10 he does great and unsearchable things,ts
and wonderful things without number.

11 Ift he passes by me, I cannot seet him,t
if he goes by, I cannot perceive him.s

12 If he snatches away,t who can turn him back?t
Who dares to say to him, ‘What are you doing?’

13 God does not restrain his anger;s
under him the helpers of Rahabs lie crushed.t

The Impossibility of Facing God in Court

14 “How much less,t then, can I answer himt
and choose my wordss to arguet witht him!t

15 Althought I am innocent,t
I could not answer him;t
I could only pleadt with my judget for mercy.

16 If I summoned him, and he answered me,s
I would not believet
that he would be listening to my voice –

17 he whot crushest me with a tempest,
and multiplies my wounds for no reason.t

18 He does not allowt me to recovert my breath,
for he fillss me with bitterness.

19 If it is a matter of strength,t
most certainlyt he is the strong one!
And if it is a matter of justice,
he will say, ‘Who will summon me?’ts

20 Although I am innocent,t
my moutht would condemn me;t
although I am blameless,
it would declare me perverse.t

21 I am blameless.t I do not know myself.ts
I despise my life.

Accusation of God’s Justice

22 “It is all one!ss That is why I say,t
‘He destroys the blameless and the guilty.’

23 If a scourge brings sudden death,ss
he mockss at the despairt of the innocent.s

24 If a landt has been given
into the hand of a wicked man,s
he coverst the faces of its judges;s
if it is not he, then who is it?t

Renewed Complaint

25 “My dayst are swifter than a runner,s
they speed by without seeing happiness.

26 They glide byt like reedt boats,
like an eagle that swoopst down on its prey.t

27 If I say,t ‘I willt forget my complaint,
I will change my expressiont and be cheerful,’t

28 I dreadt all my sufferings,s
fort I know that you do not hold me blameless.s

29 If I am guilty,t
why thent weary myselft in vain?t

30 If I wash myself with snow water,t
and make my hands clean with lye,t

31 then you plunge me into a slimy pitt
and my own clothes abhor me.

32 For het is not a human being like I am,
thatt I might answer him,
that we might comet together in judgment.

33 Nor is there an arbiterts between us,
whot might layt his hand on us both,s

34 whot would take hist rods away from me
so that his terrort would not make me afraid.

35 Thent would I speak and not fear him,
but it is not so with me.t