János 6

Jézus enni ad ötezer embernek

1 Jézus ezután átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.

2 Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította.

3 Jézus felment egy hegyre, és a tanítványaival együtt letelepedett.

4 Ekkor már közel volt a pászka, a zsidók nagy ünnepe.

5 Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy milyen nagy tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?”

6 De ezt csak azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

7 Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy harapás jutna mindegyiknek!”

8 Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak:

9 „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat. De mit ér az ekkora tömegnek?”

10 Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Le is ültek mindannyian. Nagy fű nőtt azon a helyen. A tömegben körülbelül ötezer férfi volt.

11 Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, és miután hálát adott Istennek, szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Ugyanígy osztott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.

12 Amikor már mindenki jóllakott, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi ne vesszen kárba!”

13 Azok össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.

14 Az emberek látták, hogy ezt a csodát Jézus tette, és ezt mondták: „Biztosan ő az a prófétat, akinek el kellett jönnie!”

15 Jézus tudta, hogy az emberek meg akarják ragadni, hogy királlyá tegyék. Ezért otthagyta őket, és elment a hegyek közé egyedül.

Jézus a vízen jár

16 Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz,

17 beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.

18 Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól,

19 amikor meglátták Jézust: a vízen járva közeledett a bárka felé. Ekkor a tanítványok nagyon megijedtek,

20 de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!”

21 A tanítványok nagyon megörültek, bevették Jézust a bárkába, és azonnal partot is értek ott, ahová igyekeztek.

Az emberek keresik Jézust

22 Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük.

23 Ugyanakkor néhány bárka érkezett Tibériásból nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott.

24 Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

Jézus, az élet kenyere

25 Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

26 Jézus ezt válaszolta: „Miért kerestek engem? Azért, mert láttátok a csodákat, amiket tettem? Igazán mondom nektek: nem! Hanem azért, mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.

27 Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret szerezzetek, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Az Emberfia adja majd nektek ezt a kenyeret, mert őt Isten felhatalmazta erre.”

28 Ekkor megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”

29 Jézus pedig így felelt: „Higgyetek abban, akit ő küldött — ez tetszik Istennek!”

30 Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha ezt bebizonyítod, akkor majd hiszünk neked! Mit fogsz tenni?

31 Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«”t

32 Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret, Atyám adja nektek.

33 Mert az Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad a világon minden embernek.”

34 Ekkor így kérték: „Uram, add nekünk azt a kenyeret mindig!”

35 Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog többé megéhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha!

36 Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.

37 Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.

38 Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

39 Ő pedig azt akarja, hogy senkit ne veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket feltámasszam az utolsó napon.

40 Aki látja a Fiút és hisz benne, az örökké él, én pedig feltámasztom az utolsó napon. Atyám ezt akarja.”

41 Ezen a zsidók felháborodtak, és megütköztek. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.”

42 Azt mondták: „Hát nem Jézus ez, a József fia? Hiszen ismerjük a szüleit! Akkor hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből való?”

43 De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok!

44 Engem az Atya küldött, és csak az jöhet hozzám, akit ő vonz. Én pedig feltámasztom azt az embert utolsó napon.

45 A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«t Akik Atyámra hallgatnak, akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek.

46 Az Atyát senki nem látta, csak az, aki tőle származik. Igen, ő látta az Atyát!

47 Igazán, mondom nektek: aki hisz, az örökké él!

48 Én vagyok az élet kenyere: aki életet ad és táplál!

49 Őseitek mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.

50 De itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg.

51 Én vagyok ez az élő kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ezt eszi, örökké él! Igen, az a kenyér, amelyet odaadok, hogy az emberek örökké éljenek: a testem.”

52 Ekkor a zsidók vitatkozni kezdtek egymással: „Ezt nem értjük! Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”

53 Jézus erre így felelt: „Mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét!

54 Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, az örökké él, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

55 Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital!

56 Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én őbenne.

57 Engem az Atya küldött, és mivel ő él, én is élek általa. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam.

58 Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők azt a kenyeret ették, mégis meghaltak, mint ahogy az emberek meghalnak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”

59 Jézus mindezt a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor ott tanított.

Az örök élet beszéde

60 Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen furcsa tanítás ez! Nehéz megérteni és elfogadni! Ki tudja ezt hallgatni?”

61 Jézusnak ugyan senki sem szólt, ő mégis tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Ez a tanítás zavarba ejt és megütköztet titeket?

62 Mit fogtok szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?

63 A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a test erre képtelen. Amit nektek mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek”

64 Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.

65 Így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”

66 Emiatt a tanítványok közül sokan visszafordultak, és elváltak Jézustól.

67 Ekkor ő megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”

68 Simon Péter felelt: „Uram, ugyan kihez mehetnénk?! Nálad van az örök életre vezető tanítás és üzenet.

69 Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”

70 Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!”

71 Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.

John 6

Five Thousand Fed

1 After these things Jesus went away to the other side of the Sea of Galilee (or Tiberias).2 A large crowd followed Him, because they saw the signs which He was performing on those who were sick.3 Then Jesus went up on the mountain, and there He sat down with His disciples.4 Now the Passover, the feast of the Jews, was near.5 Therefore Jesus, lifting up His eyes and seeing that a large crowd was coming to Him, *said to Philip, "Where are we to buy bread, so that these may eat?"6 This He was saying to test him, for He Himself knew what He was intending to do.7 Philip answered Him, "Two hundred tdenarii worth of bread is not sufficient for them, for everyone to receive a little."8 One of His disciples, Andrew, Simon Peter's brother, *said to Him,9 "There is a lad here who has five barley loaves and two fish, but what are these for so many people?"10 Jesus said, "Have the people sit down." Now there was much grass in the place. So the men sat down, in number about five thousand.11 Jesus then took the loaves, and having given thanks, He distributed to those who were seated; likewise also of the fish as much as they wanted.12 When they were filled, He *said to His disciples, "Gather up the leftover fragments so that nothing will be lost."13 So they gathered them up, and filled twelve baskets with fragments from the five barley loaves which were left over by those who had eaten.14 Therefore when the people saw the sign which He had performed, they said, "This is truly the Prophet who is to come into the world."

Jesus Walks on the Water

15 So Jesus, perceiving that they were intending to come and take Him by force to make Him king, withdrew again to the mountain by Himself alone.

16 Now when evening came, His disciples went down to the sea,17 and after getting into a boat, they started to cross the sea to Capernaum. It had already become dark, and Jesus had not yet come to them.18 The sea began to be stirred up because a strong wind was blowing.19 Then, when they had rowed about three or four miles, they *saw Jesus walking on the sea and drawing near to the boat; and they were frightened.20 But He *said to them, "It is I; do not be afraid."21 So they were willing to receive Him into the boat, and immediately the boat was at the land to which they were going.

22 The next day the crowd that stood on the other side of the sea saw that there was no other small boat there, except one, and that Jesus had not entered with His disciples into the boat, but that His disciples had gone away alone.23 There came other small boats from Tiberias near to the place where they ate the bread after the Lord had given thanks.24 So when the crowd saw that Jesus was not there, nor His disciples, they themselves got into the small boats, and came to Capernaum seeking Jesus.25 When they found Him on the other side of the sea, they said to Him, "Rabbi, when did You get here?"

Words to the People

26 Jesus answered them and said, "Truly, truly, I say to you, you seek Me, not because you saw signs, but because you ate of the loaves and were filled.27 Do not work for the food which perishes, but for the food which endures to eternal life, which the Son of Man will give to you, for on Him the Father, God, has set His seal."28 Therefore they said to Him, "What shall we do, so that we may work the works of God?"29 Jesus answered and said to them, "This is the work of God, that you believe in Him whom He has sent."30 So they said to Him, "What then do You do for a sign, so that we may see, and believe You? What work do You perform?31 Our fathers ate the manna in the wilderness; as it is written, 'HE GAVE THEM BREAD OUT OF HEAVEN TO EAT.'"32 Jesus then said to them, "Truly, truly, I say to you, it is not Moses who has given you the bread out of heaven, but it is My Father who gives you the true bread out of heaven.33 For the bread of God is tthat which comes down out of heaven, and gives life to the world."34 Then they said to Him, "Lord, always give us this bread."

35 Jesus said to them, "I am the bread of life; he who comes to Me will not hunger, and he who believes in Me will never thirst.36 But I said to you that you have seen Me, and yet do not believe.37 All that the Father gives Me will come to Me, and the one who comes to Me I will certainly not cast out.38 For I have come down from heaven, not to do My own will, but the will of Him who sent Me.39 This is the will of Him who sent Me, that of all that He has given Me I lose nothing, but raise it up on the last day.40 For this is the will of My Father, that everyone who beholds the Son and believes in Him will have eternal life, and I Myself will raise him up on the last day."

Words to the Jews

41 Therefore the Jews were grumbling about Him, because He said, "I am the bread that came down out of heaven."42 They were saying, "Is not this Jesus, the son of Joseph, whose father and mother we know? How does He now say, 'I have come down out of heaven'?"43 Jesus answered and said to them, "Do not grumble among yourselves.44 No one can come to Me unless the Father who sent Me draws him; and I will raise him up on the last day.45 It is written in the prophets, 'AND THEY SHALL ALL BE TAUGHT OF GOD.' Everyone who has heard and learned from the Father, comes to Me.46 Not that anyone has seen the Father, except the One who is from God; He has seen the Father.47 Truly, truly, I say to you, he who believes has eternal life.48 I am the bread of life.49 Your fathers ate the manna in the wilderness, and they died.50 This is the bread which comes down out of heaven, so that one may eat of it and not die.51 I am the living bread that came down out of heaven; if anyone eats of this bread, he will live forever; and the bread also which I will give for the life of the world is My flesh."

52 Then the Jews began to argue with one another, saying, "How can this man give us His flesh to eat?"53 So Jesus said to them, "Truly, truly, I say to you, unless you eat the flesh of the Son of Man and drink His blood, you have no life in yourselves.54 He who eats My flesh and drinks My blood has eternal life, and I will raise him up on the last day.55 For My flesh is true food, and My blood is true drink.56 He who eats My flesh and drinks My blood abides in Me, and I in him.57 As the living Father sent Me, and I live because of the Father, so he who eats Me, he also will live because of Me.58 This is the bread which came down out of heaven; not as the fathers ate and died; he who eats this bread will live forever."

Words to the Disciples

59 These things He said in the synagogue as He taught in Capernaum.

60 Therefore many of His disciples, when they heard this said, "This is a difficult statement; who can listen to it?"61 But Jesus, conscious that His disciples grumbled at this, said to them, "Does this cause you to stumble?62 What then if you see the Son of Man ascending to where He was before?63 It is the Spirit who gives life; the flesh profits nothing; the words that I have spoken to you are spirit and are life.64 But there are some of you who do not believe." For Jesus knew from the beginning who they were who did not believe, and who it was that would betray Him.65 And He was saying, "For this reason I have said to you, that no one can come to Me unless it has been granted him from the Father."

Peter's Confession of Faith

66 As a result of this many of His disciples withdrew and were not walking with Him anymore.67 So Jesus said to the twelve, "You do not want to go away also, do you?"68 Simon Peter answered Him, "Lord, to whom shall we go? You have words of eternal life.69 We have believed and have come to know that You are the Holy One of God."70 Jesus answered them, "Did I Myself not choose you, the twelve, and yet one of you is a devil?"71 Now He meant Judas the son of Simon Iscariot, for he, one of the twelve, was going to betray Him.