1 Mózes 9

1  Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2  És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3  Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. 4  Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 5  De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6  A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7  Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

8  És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9  Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10  És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11  Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12  És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13  Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14  És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15  És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16  Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17  És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

18  Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19  Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. 20  Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21  És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22  Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23  Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24  Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26  Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27  Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

28  Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29  És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.

1 Mózes 10

1  Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 2  Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. 3  A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. 4  Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. 5  Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.

6  Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. 7  Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. 8  Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9  Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10  Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11  E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. 12  És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. 13  Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. 14  Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.

15  Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. 16  Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. 17  Khivveust, Harkeust, és Szineust. 18  Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. 19  Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. 20  Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.

21  Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22  Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. 23  Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. 24  Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. 25  Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. 26  Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. 27  Hadórámot, Úzált és Dikláth. 28  Obált, Abimáélt és Sébát. 29  Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. 30  És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. 31  Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. 32  Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.

1 Mózes 11

1  Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 2  És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3  És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4  És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5  Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6  És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7  Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8  És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. 9  Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

10  Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. 11  És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 12  Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. 13  És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 14  Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. 15  És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 16  Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget. 17  És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 18  Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. 19  És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 20  Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. 21  És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 22  Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. 23  És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 24  Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. 25  És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 26  Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27  Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. 28  Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. 29  Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. 30  Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. 31  És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. 32  Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.