1 Mózes 4

1  Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. 2  És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.

3  Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. 4  És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. 5  Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

6  És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? 7  Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. 8  És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

9  És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ű pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? 10  Monda pedig az Úr : Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. 11  Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. 12  Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

13  Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. 14  Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. 15  És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

16  És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. 17  És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. 18  És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

19  Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. 20  És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. 21  Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. 22  Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.

23  Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. 24  Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.

25  Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. 26  Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

1 Mózes 5

1  Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. 2  Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

3  Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek. 4  És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat. 5  És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.

6  Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst. 7  És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 8  És lőn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendő; és meghala.

9  Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt. 10  És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 11  És lőn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendő; és meghala.

12  Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt. 13  És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 14  És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.

15  Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet. 16  És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 17  És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala.

18  Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt, és nemzé Énókhot. 19  És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. 20  És lőn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendő; és meghala.

21  Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht. 22  És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 23  És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő. 24  És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.

25  Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendőt és nemzé Lámekhet. 26  És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. 27  És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala.

28  Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat. 29  És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr. 30  És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. 31  És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala. 32  És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

1 Mózes 6

1  Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. 2  És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. 3  És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

4  Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

5  És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

6  Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. 7  És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

8  De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

9  Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10  És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.

11  A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. 12  Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

13  Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.

14  Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. 15  Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. 16  Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. 17  Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. 18  De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. 19  És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20  A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21  Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. 22  És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.