1 Mózes 8

1  Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2  És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. 3  És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

4  A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5  A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

6  És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. 7  És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. 8  Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. 9  De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. 10  És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. 11  És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. 12  És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.

13  És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. 14  A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

15  És szóla az Isten Noénak, mondván: 16  Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. 17  Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18  Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. 19  Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

20  És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. 21  És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. 22  Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

1 Mózes 9

1  Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2  És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3  Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. 4  Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 5  De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6  A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7  Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

8  És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9  Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10  És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11  Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12  És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13  Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14  És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15  És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16  Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17  És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

18  Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19  Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. 20  Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21  És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22  Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23  Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24  Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26  Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27  Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

28  Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29  És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.

1 Mózes 10

1  Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 2  Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. 3  A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. 4  Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. 5  Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.

6  Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. 7  Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. 8  Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9  Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10  Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11  E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. 12  És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. 13  Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. 14  Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.

15  Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. 16  Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. 17  Khivveust, Harkeust, és Szineust. 18  Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. 19  Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. 20  Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.

21  Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22  Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. 23  Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. 24  Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. 25  Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. 26  Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. 27  Hadórámot, Úzált és Dikláth. 28  Obált, Abimáélt és Sébát. 29  Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. 30  És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. 31  Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. 32  Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.