Lukács 10
Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát
1 Ezután az Úr kiválasztotta további hetvenkétt tanítványát. Kettesével elküldte őket azokba a falvakba és városokba, ahová menni akart.
2 Ezzel küldte ki őket: „Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és ehhez képest milyen kevés az aratómunkás! Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát: küldjön még több aratót, hogy a gabonáját learassák!
3 Menjetek! Jegyezzétek meg, hogy úgy küldelek ki benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Az útra ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit ne köszöntsetek útközben!
5 Ha egy házba bementek, először ezt mondjátok: »Békesség ennek a családnak«!
6 Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békesség, amit kívántok, megnyugszik rajta. De ha nem békeszerető, a békesség, amit kívántatok, visszaszáll rátok.
7 Maradjatok ugyanannál a békeszerető háznál, azt egyétek és igyátok, amivel megkínálnak, mert a munkás megérdemli a bérét! Ne járjatok házról házra!
8 Ha olyan városba értek, ahol szívesen látnak titeket, fogadjátok el, amivel megkínálnak, és nyugodtan egyétek meg!
9 Gyógyítsátok meg a betegeket, és hirdessétek: »Megérkezettt hozzátok Isten Királysága!«
10 Ha pedig valamelyik városban nem látnak szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
11 »Még a port is lerázzuk a lábunkról, és ezzel figyelmeztetünk benneteket!t Mégis tudjátok meg, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!«
12 Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”
Jézus figyelmezteti a hitetleneket
13 „Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban, vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen megváltoztatták volna az életüket! Zsákruhábant és hamuban ültek volna, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire megbánták bűneiket.
14 Bizony, az ítélet napján jobb dolga lesz Tírusznak és Szidónnak, mint nektek!
15 És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni!”
16 A tanítványainak ezt mondta Jézus: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket visszautasít, engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.”
Még a gonosz szellemek is engedelmeskednek Jézus nevének
17 Mikor a hetvenkétt tanítvány nagy örömmel visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek nekünk, mikor a nevedben rájuk parancsolunk!”
18 Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátánt, amikor lezuhant a Mennyből, mint a villámlás!
19 Figyeljetek rám! Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok. Ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi nem árthat nektek.
20 De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
Jézus hálát ad az Atyának
21 Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22 Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
23 Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok!
24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
Az irgalmas samáriai története
25 Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, hogy próbára tegye. Megkérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
26 Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”
27 A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az URat, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddelt, és szeresd embertársadat, mint saját magadat!”t
28 „Jól válaszoltál. Ezt tedd, és megkapod az örök életet!” — mondta Jézus.
29 A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki az én embertársam?”
30 Jézus erre így válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik mindent elvettek tőle, még a ruháját is, megverték, majd félholtan otthagyták.
31 Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta.
32 Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta.
33 Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta.
34 Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább.
35 Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezenkívül ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«
36 Mit gondoltok, a három közül melyik volt igazi embertársa annak, akit kiraboltak?”
37 A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki megsajnálta és segített rajta.”
Jézus azt mondta: „Igazad van, menj, és kövesd a példáját!”
Mária és Márta
38 Jézus a tanítványaival együtt egy faluba érkezett, ahol egy asszony vendégül látta őket, akit Mártának hívtak.
39 Ennek volt egy testvére, Mária, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait.
40 Mártát eközben a sok háztartási munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen!”
41 Jézus így felelt: „Márta, Márta! Sok dolog miatt aggódsz és nyugtalankodsz.
42 Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”
Luke 10
The Seventy Sent Out
1 Now after this the Lord appointed seventy others, and sent them in pairs ahead of Him to every city and place where He Himself was going to come.2 And He was saying to them, "The harvest is plentiful, but the laborers are few; therefore beseech the Lord of the harvest to send out laborers into His harvest.3 Go; behold, I send you out as lambs in the midst of wolves.4 Carry no money belt, no bag, no shoes; and greet no one on the way.5 Whatever house you enter, first say, 'Peace be to this house.'6 If a man of peace is there, your peace will rest on him; but if not, it will return to you.7 Stay in that house, eating and drinking what they give you; for the laborer is worthy of his wages. Do not keep moving from house to house.8 Whatever city you enter and they receive you, eat what is set before you;9 and heal those in it who are sick, and say to them, 'The kingdom of God has come near to you.'10 But whatever city you enter and they do not receive you, go out into its streets and say,11 'Even the dust of your city which clings to our feet we wipe off in protest against you; yet be sure of this, that the kingdom of God has come near.'12 I say to you, it will be more tolerable in that day for Sodom than for that city.
13 "Woe to you, Chorazin! Woe to you, Bethsaida! For if the miracles had been performed in Tyre and Sidon which occurred in you, they would have repented long ago, sitting in sackcloth and ashes.14 But it will be more tolerable for Tyre and Sidon in the judgment than for you.15 And you, Capernaum, will not be exalted to heaven, will you? You will be brought down to Hades!
16 "The one who listens to you listens to Me, and the one who rejects you rejects Me; and he who rejects Me rejects the One who sent Me."
The Happy Results
17 The seventy returned with joy, saying, "Lord, even the demons are subject to us in Your name."18 And He said to them, "I was watching Satan fall from heaven like lightning.19 Behold, I have given you authority to tread on serpents and scorpions, and over all the power of the enemy, and nothing will injure you.20 Nevertheless do not rejoice in this, that the spirits are subject to you, but rejoice that your names are recorded in heaven."
21 At that very time He rejoiced greatly in the Holy Spirit, and said, "I praise You, O Father, Lord of heaven and earth, that You have hidden these things from the wise and intelligent and have revealed them to infants. Yes, Father, for this way was well-pleasing in Your sight.22 All things have been handed over to Me by My Father, and no one knows who the Son is except the Father, and who the Father is except the Son, and anyone to whom the Son wills to reveal Him."
23 Turning to the disciples, He said privately, "Blessed are the eyes which see the things you see,24 for I say to you, that many prophets and kings wished to see the things which you see, and did not see them, and to hear the things which you hear, and did not hear them."
25 And a lawyer stood up and put Him to the test, saying, "Teacher, what shall I do to inherit eternal life?"26 And He said to him, "What is written in the Law? How does it read to you?"27 And he answered, "YOU SHALL LOVE THE LORD YOUR GOD WITH ALL YOUR HEART, AND WITH ALL YOUR SOUL, AND WITH ALL YOUR STRENGTH, AND WITH ALL YOUR MIND; AND YOUR NEIGHBOR AS YOURSELF."28 And He said to him, "You have answered correctly; DO THIS AND YOU WILL LIVE."29 But wishing to justify himself, he said to Jesus, "And who is my neighbor?"
The Good Samaritan
30 Jesus replied and said, "A man was going down from Jerusalem to Jericho, and fell among robbers, and they stripped him and beat him, and went away leaving him half dead.31 And by chance a priest was going down on that road, and when he saw him, he passed by on the other side.32 Likewise a Levite also, when he came to the place and saw him, passed by on the other side.33 But a Samaritan, who was on a journey, came upon him; and when he saw him, he felt compassion,34 and came to him and bandaged up his wounds, pouring oil and wine on them; and he put him on his own beast, and brought him to an inn and took care of him.35 On the next day he took out two tdenarii and gave them to the innkeeper and said, 'Take care of him; and whatever more you spend, when I return I will repay you.'36 Which of these three do you think proved to be a neighbor to the man who fell into the robbers' hands?"37 And he said, "The one who showed mercy toward him." Then Jesus said to him, "Go and do the same."
Martha and Mary
38 Now as they were traveling along, He entered a village; and a woman named Martha welcomed Him into her home.39 She had a sister called Mary, who was seated at the Lord's feet, listening to His word.40 But Martha was distracted with all her preparations; and she came up to Him and said, "Lord, do You not care that my sister has left me to do all the serving alone? Then tell her to help me."41 But the Lord answered and said to her, "Martha, Martha, you are worried and bothered about so many things;42 but only one thing is necessary, for Mary has chosen the good part, which shall not be taken away from her."