Lukács 15

Az elveszett juh

1 A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák.

2 De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az embert szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik és barátkozik velük!”

3 Ekkor Jézus a következő jelképes történetet mondta nekik:

4 „Ha van száz juhod, és az egyik elkóborol a nyájtól, mit teszel akkor? Ugye, otthagyod a kilencvenkilencet a pusztában, és utána mész annak az egynek, amelyik elveszett?! S addig keresed, amíg meg nem találod!

5 Mikor megtalálod, nagy örömmel a válladra veszed,

6 és hazaviszed. Otthon összehívod a barátaidat és szomszédaidat, és ezt mondod: »Gyertek, örüljetek velem együtt, mert megtaláltam elveszett juhomat!«

7 Ezért mondom nektek: ugyanígy nagyobb öröm lesz a Mennyben egyetlen bűnös miatt, aki megváltoztatja az életét, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük arra, hogy megváltoztassák az életüket.

8 Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénzet, és az egyiket elveszti. Mit fog tenni, mit gondoltok? Ugye, lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt?

9 Mikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédait, és ezt mondja: »Gyertek, örüljetek velem együtt, mert megtaláltam elveszett ezüstpénzemet!«

10 Ezért mondom nektek: Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös megváltoztatja az életét.”

A fiú, aki szétszórta örökségét

11 Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia.

12 A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add nekem most azt a részt a család vagyonából, amely engem illet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.

13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát összeszedte, és elköltözött egy távoli országba. Ott ostoba módon költekező életmódot folytatott, és minden gazdagságát elpazarolta.

14 Miután már minden pénze elfogyott, nagy szárazság támadt azon a vidéken. A föld nem termett semmit, és mindenki éhezett. A fiú is éhes volt, és pénzre lett volna szüksége.

15 Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki elküldte, hogy a disznónyáját őrizze.

16 A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.

17 Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!

18 Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.

19 Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek. De hadd legyek legalább olyan, mint a szolgáid, akik fizetésért dolgoznak!«

20 Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”

A fiú hazatér

21 A fiú pedig ezt mondta: »Apám, bűnt követtem el Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«t

22 De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára!

23 Azután hozzátok elő a hízott borjút, és vágjátok le, hogy együtt együnk és ünnepeljünk!

24 Mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de újra megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”

Az idősebb fiú féltékenysége

25 „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot.

26 Odahívta az egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt.

27 »Hazajött az öcséd - felelte az - Apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.«

28 Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be.

29 A fiú azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat. De nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam!

30 Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút, hogy a legfinomabb ételekkel kínálhasd!«

31 Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd!

32 De most gyere, ünnepeljünk és örüljünk, mert az öcséd, aki meghalt, most feltámadt! Elveszett volt, de ismét megtaláltam őt!«”

Luke 15

The Lost Sheep

1 Now all the tax collectors and the sinners were coming near Him to listen to Him.2 Both the Pharisees and the scribes began to grumble, saying, "This man receives sinners and eats with them."

3 So He told them this parable, saying,4 "What man among you, if he has a hundred sheep and has lost one of them, does not leave the ninety-nine in the open pasture and go after the one which is lost until he finds it?5 When he has found it, he lays it on his shoulders, rejoicing.6 And when he comes home, he calls together his friends and his neighbors, saying to them, 'Rejoice with me, for I have found my sheep which was lost!'7 I tell you that in the same way, there will be more joy in heaven over one sinner who repents than over ninety-nine righteous persons who need no repentance.

The Lost Coin

8 "Or what woman, if she has ten silver coins and loses one coin, does not light a lamp and sweep the house and search carefully until she finds it?9 When she has found it, she calls together her friends and neighbors, saying, 'Rejoice with me, for I have found the coin which I had lost!'10 In the same way, I tell you, there is joy in the presence of the angels of God over one sinner who repents."

The Prodigal Son

11 And He said, "A man had two sons.12 The younger of them said to his father, 'Father, give me the share of the estate that falls to me.' So he divided his wealth between them.13 And not many days later, the younger son gathered everything together and went on a journey into a distant country, and there he squandered his estate with loose living.14 Now when he had spent everything, a severe famine occurred in that country, and he began to be impoverished.15 So he went and hired himself out to one of the citizens of that country, and he sent him into his fields to feed swine.16 And he would have gladly filled his stomach with the pods that the swine were eating, and no one was giving anything to him.17 But when he came to his senses, he said, 'How many of my father's hired men have more than enough bread, but I am dying here with hunger!18 I will get up and go to my father, and will say to him, "Father, I have sinned against heaven, and in your sight;19 I am no longer worthy to be called your son; make me as one of your hired men."'20 So he got up and came to his father. But while he was still a long way off, his father saw him and felt compassion for him, and ran and embraced him and kissed him.21 And the son said to him, 'Father, I have sinned against heaven and in your sight; I am no longer worthy to be called your son.'22 But the father said to his slaves, 'Quickly bring out the best robe and put it on him, and put a ring on his hand and sandals on his feet;23 and bring the fattened calf, kill it, and let us eat and celebrate;24 for this son of mine was dead and has come to life again; he was lost and has been found.' And they began to celebrate.

25 "Now his older son was in the field, and when he came and approached the house, he heard music and dancing.26 And he summoned one of the servants and began inquiring what these things could be.27 And he said to him, 'Your brother has come, and your father has killed the fattened calf because he has received him back safe and sound.'28 But he became angry and was not willing to go in; and his father came out and began pleading with him.29 But he answered and said to his father, 'Look! For so many years I have been serving you and I have never neglected a command of yours; and yet you have never given me a young goat, so that I might celebrate with my friends;30 but when this son of yours came, who has devoured your wealth with prostitutes, you killed the fattened calf for him.'31 And he said to him, 'Son, you have always been with me, and all that is mine is yours.32 But we had to celebrate and rejoice, for this brother of yours was dead and has begun to live, and was lost and has been found.'"