Lukács 18

A kitartó imádkozásról

1 Jézus egy jelképes történetet mondott a tanítványainak. Arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha.

2 „Egy városban volt egy bíró, aki nem tisztelte Istent, s nem becsülte az embereket.

3 Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíróhoz járt, és kérlelte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!«

4 A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek.

5 De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki és megvédem, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson tovább.«”

6 Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró!

7 Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Isten megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket!

8 Mondom nektek, Isten valóban hamarosan igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e valakit a földön, aki igazán hisz benne?”

Ki az elfogadható Isten számára?

9 Voltak ott olyan elbizakodottak, akik úgy gondolták, hogy őket Isten biztosan elfogadja. Ugyanakkor a többieket pedig lenézték. Ezeknek Jézus elmondott egy tanító történetet.

10 „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus meg egy vámszedő.

11 A farizeus egyedül megállt, jó távol a vámszedőtől, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint a többiek. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ott az a vámszedő.

12 Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből tizedet adok.«

13 A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Szomorúságában a mellét vertet, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, mert bűnös vagyok!«

14 Mondom nektek, hogy a vámszedőt és az imádságát Isten elfogadta, és már úgy mehetett haza. De a farizeust és az imádságát nem fogadta el! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”

Ki léphet be Isten Királyságába?

15 Az emberek még kisgyerekeiket is odavitték Jézushoz, hogy megérintse őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.

16 De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!

17 Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyerekek, nem is fog bemenni oda!”

A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába

18 Jézust megkérdezte egy zsidó vezető: „Jó Mester, mit kell megtennem, hogy örök életet kapjak?”

19 Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó!

20 Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést, ne gyilkolj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!«”t

21 A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”

22 Jézus ekkor így folytatta: „De egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!”

23 A férfi, mikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24 Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába!

25 Könnyebb a tevének egy tű lyukán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”

26 Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor hát, egyáltalán ki kaphat örök életet?”

27 Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”

28 Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, amink csak volt, hogy kövessünk téged!”

29 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket, vagy gyermekeiket Isten Királyságáért,

30 azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet kapnak.”

Jézus előre jelzi halálát és feltámadását

31 Azután félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

32 Az Emberfiát kiszolgáltatják a nem zsidó embereknek: kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

33 megverik, s végül megölik. Az utána következő harmadik napon pedig fel fog támadni.”

34 A tanítványok azonban ebből semmit sem értettek, mert el volt rejtve előlük. Nem értették, hogy Jézus miről beszélt.

Jézus meggyógyít egy vakot

35 Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett.

36 A vak hallotta, hogy sokan mennek el mellette, és kérdezősködött, hogy mi történik.

37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38 Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

39 Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

40 Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot. Amikor odajött, megkérdezte tőle:

41 „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”
Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”

42 Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited meggyógyított téged.”

43 Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt mindenki látta, és dicsérte Istent.

Luke 18

Parables on Prayer

1 Now He was telling them a parable to show that at all times they ought to pray and not to lose heart,2 saying, "In a certain city there was a judge who did not fear God and did not respect man.3 There was a widow in that city, and she kept coming to him, saying, 'Give me legal protection from my opponent.'4 For a while he was unwilling; but afterward he said to himself, 'Even though I do not fear God nor respect man,5 yet because this widow bothers me, I will give her legal protection, otherwise by continually coming she will wear me out.'"6 And the Lord said, "Hear what the unrighteous judge *said;7 now, will not God bring about justice for His elect who cry to Him day and night, and will He delay long over them?8 I tell you that He will bring about justice for them quickly. However, when the Son of Man comes, will He find faith on the earth?"

The Pharisee and the Publican

9 And He also told this parable to some people who trusted in themselves that they were righteous, and viewed others with contempt:10 "Two men went up into the temple to pray, one a Pharisee and the other a tax collector.11 The Pharisee stood and was praying this to himself: 'God, I thank You that I am not like other people: swindlers, unjust, adulterers, or even like this tax collector.12 I fast twice a week; I pay tithes of all that I get.'13 But the tax collector, standing some distance away, was even unwilling to lift up his eyes to heaven, but was beating his breast, saying, 'God, be merciful to me, the sinner!'14 I tell you, this man went to his house justified rather than the other; for everyone who exalts himself will be humbled, but he who humbles himself will be exalted."

15 And they were bringing even their babies to Him so that He would touch them, but when the disciples saw it, they began rebuking them.16 But Jesus called for them, saying, "Permit the children to come to Me, and do not hinder them, for the kingdom of God belongs to such as these.17 Truly I say to you, whoever does not receive the kingdom of God like a child will not enter it at all."

The Rich Young Ruler

18 A ruler questioned Him, saying, "Good Teacher, what shall I do to inherit eternal life?"19 And Jesus said to him, "Why do you call Me good? No one is good except God alone.20 You know the commandments, 'DO NOT COMMIT ADULTERY, DO NOT MURDER, DO NOT STEAL, DO NOT BEAR FALSE WITNESS, HONOR YOUR FATHER AND MOTHER.'"21 And he said, "All these things I have kept from my youth."22 When Jesus heard this, He said to him, "One thing you still lack; sell all that you possess and distribute it to the poor, and you shall have treasure in heaven; and come, follow Me."23 But when he had heard these things, he became very sad, for he was extremely rich.24 And Jesus looked at him and said, "How hard it is for those who are wealthy to enter the kingdom of God!25 For it is easier for a camel to go through the eye of a needle than for a rich man to enter the kingdom of God."26 They who heard it said, "Then who can be saved?"27 But He said, "The things that are impossible with people are possible with God."

28 Peter said, "Behold, we have left our own homes and followed You."29 And He said to them, "Truly I say to you, there is no one who has left house or wife or brothers or parents or children, for the sake of the kingdom of God,30 who will not receive many times as much at this time and in the age to come, eternal life."

31 Then He took the twelve aside and said to them, "Behold, we are going up to Jerusalem, and all things which are written through the prophets about the Son of Man will be accomplished.32 For He will be handed over to the Gentiles, and will be mocked and mistreated and spit upon,33 and after they have scourged Him, they will kill Him; and the third day He will rise again."34 But the disciples understood none of these things, and the meaning of this statement was hidden from them, and they did not comprehend the things that were said.

Bartimaeus Receives Sight

35 As Jesus was approaching Jericho, a blind man was sitting by the road begging.36 Now hearing a crowd going by, he began to inquire what this was.37 They told him that Jesus of Nazareth was passing by.38 And he called out, saying, "Jesus, Son of David, have mercy on me!"39 Those who led the way were sternly telling him to be quiet; but he kept crying out all the more, "Son of David, have mercy on me!"40 And Jesus stopped and commanded that he be brought to Him; and when he came near, He questioned him,41 "What do you want Me to do for you?" And he said, "Lord, I want to regain my sight!"42 And Jesus said to him, "Receive your sight; your faith has made you well."43 Immediately he regained his sight and began following Him, glorifying God; and when all the people saw it, they gave praise to God.