Lukács 19

Zákeus

1 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon.

2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt.

3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus. De mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt.

4 Ezért előreszaladt, és felmászott egy fügefára, hogy onnan nézze meg Jézust, aki arra felé ment.

5 Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

6 Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába.

7 Amikor látták ezt az emberek, mindannyian így kezdtek morgolódni: „Bűnöshöz megy vendégségbe!”

8 De Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, összes vagyonom felét szétosztom a szegények között! Akiket pedig becsaptam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul!”

9 Jézus akkor ezt mondta neki: „Ma szabadult meg a bűntől ez a család, mivel Zákeus is Ábrahám fia.

10 Mert az Emberfia azért jött a földre, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”

Használd, amit Istentől kapsz!

11 Jézus már közeledett Jeruzsálemhez, és voltak, akik úgy gondolták, hogy Isten királyi uralma hamarosan nyilvánvaló módon elkezdődik. Ezért Jézus elmondott nekik egy jelképes történetet.

12 „Egy főrangú ember távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, és azután visszatérjen.

13 Elutazása előtt magához hívatta tíz szolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,t és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!«

14 De a saját népe gyűlölte őt. Ezért követséget küldtek utána, és ezt üzenték: »Nem akarjuk, hogy ő legyen a királyunk!«

15 A főrangú embert valóban királlyá koronázták, és azután hazatért. Maga elé hívatta a szolgáit, akiknek a pénzt adta. Megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták a rájuk bízott pénzt.

16 Jött az első szolga, és beszámolt: »Uram, egy zacskó pénzt bíztál rám, ezzel újabb tíz zacskó pénzt szereztem.«

17 Az úr megdicsérte: »Jól van, jó szolgám! Mivel hűségesen gazdálkodtál azzal a kevéssel, amit rád bíztam, ezért most tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd.«

18 Azután jött a második szolga, és ő is beszámolt: »Uram, egy zacskó pénzt bíztál rám, ezzel újabb öt zacskó pénzt szereztem.«

19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«

20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem.

21 Féltem tőled, mert szigorú és könyörtelen vagy: elveszed azt is, ami nem jár neked, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«

22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, ami nem jár nekem, és azt is learatom, amit nem én vetettem.

23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamattal megnövelve kapjam vissza?!«

24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, akinek tíz zacskó pénze van!«

25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már van tíz zacskó pénze!«

26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont, nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.

27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek! Öljétek meg őket itt, előttem!«”

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe

28 Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé.

29 Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:

30 „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!

31 Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

32 A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.

33 Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”

34 Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.”

35 Odavezették Jézushoz, azután a felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikó hátára, és felültették rá Jézust.

36 Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.

37 Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, követőinek tömege hangos örömmel dicsérni kezdte Istent azokért a csodákért, amelyeket látott.

38 Ezt kiáltották:

„Áldott a király,
aki az Úr nevében jön! Zsolt 118:26
Békesség a Mennyben,
dicsőség a magasságban Istennek!”

39 A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiáltozzanak!”

40 De ő így felelt meg nekik: „Mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet

41 Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan jól látszott a város. Ekkor sírni kezdett a város miatt,

42 és megszólította: „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna a békességre vezető utat! De most el van takarva előled, nem látod!

43 Bizony, eljön az idő, amikor ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,

44 földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön falaidon belül! Miért? Mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád, aki meg akart menteni.”

Jézus kizavarja a kereskedőket a Templomból

45 Ezután Jézus bement a Templom területére, és kezdte kizavarni onnan a kereskedőket.

46 Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Házam imádság háza lesz!«t De ti »rablók barlangjává«t tettétek.”

47 Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt.

48 De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit mondott.

Luke 19

Zaccheus Converted

1 He entered Jericho and was passing through.2 And there was a man called by the name of Zaccheus; he was a chief tax collector and he was rich.3 Zaccheus was trying to see who Jesus was, and was unable because of the crowd, for he was small in stature.4 So he ran on ahead and climbed up into a sycamore tree in order to see Him, for He was about to pass through that way.5 When Jesus came to the place, He looked up and said to him, "Zaccheus, hurry and come down, for today I must stay at your house."6 And he hurried and came down and received Him gladly.7 When they saw it, they all began to grumble, saying, "He has gone to be the guest of a man who is a sinner."8 Zaccheus stopped and said to the Lord, "Behold, Lord, half of my possessions I will give to the poor, and if I have defrauded anyone of anything, I will give back four times as much."9 And Jesus said to him, "Today salvation has come to this house, because he, too, is a son of Abraham.10 For the Son of Man has come to seek and to save that which was lost."

Parable of Money Usage

11 While they were listening to these things, Jesus went on to tell a parable, because He was near Jerusalem, and they supposed that the kingdom of God was going to appear immediately.12 So He said, "A nobleman went to a distant country to receive a kingdom for himself, and then return.13 And he called ten of his slaves, and gave them ten tminas and said to them, 'Do business with this until I come back.'14 But his citizens hated him and sent a delegation after him, saying, 'We do not want this man to reign over us.'15 When he returned, after receiving the kingdom, he ordered that these slaves, to whom he had given the money, be called to him so that he might know what business they had done.16 The first appeared, saying, 'Master, your mina has made ten minas more.'17 And he said to him, 'Well done, good slave, because you have been faithful in a very little thing, you are to be in authority over ten cities.'18 The second came, saying, 'Your mina, master, has made five minas.'19 And he said to him also, 'And you are to be over five cities.'20 Another came, saying, 'Master, here is your mina, which I kept put away in a handkerchief;21 for I was afraid of you, because you are an exacting man; you take up what you did not lay down and reap what you did not sow.'22 He *said to him, 'By your own words I will judge you, you worthless slave. Did you know that I am an exacting man, taking up what I did not lay down and reaping what I did not sow?23 Then why did you not put my money in the bank, and having come, I would have collected it with interest?'24 Then he said to the bystanders, 'Take the mina away from him and give it to the one who has the ten minas.'25 And they said to him, 'Master, he has ten minas already.'26 I tell you that to everyone who has, more shall be given, but from the one who does not have, even what he does have shall be taken away.27 But these enemies of mine, who did not want me to reign over them, bring them here and slay them in my presence."

Triumphal Entry

28 After He had said these things, He was going on ahead, going up to Jerusalem.

29 When He approached Bethphage and Bethany, near the mount that is called Olivet, He sent two of the disciples,30 saying, "Go into the village ahead of you; there, as you enter, you will find a colt tied on which no one yet has ever sat; untie it and bring it here.31 If anyone asks you, 'Why are you untying it?' you shall say, 'The Lord has need of it.'"32 So those who were sent went away and found it just as He had told them.33 As they were untying the colt, its owners said to them, "Why are you untying the colt?"34 They said, "The Lord has need of it."35 They brought it to Jesus, and they threw their coats on the colt and put Jesus on it. 36 As He was going, they were spreading their coats on the road.37 As soon as He was approaching, near the descent of the Mount of Olives, the whole crowd of the disciples began to praise God joyfully with a loud voice for all the miracles which they had seen,38 shouting:
"BLESSED IS THE KING WHO COMES IN THE NAME OF THE LORD;
Peace in heaven and glory in the highest!"39 Some of the Pharisees in the crowd said to Him, "Teacher, rebuke Your disciples."40 But Jesus answered, "I tell you, if these become silent, the stones will cry out!"

41 When He approached Jerusalem, He saw the city and wept over it,42 saying, "If you had known in this day, even you, the things which make for peace! But now they have been hidden from your eyes.43 For the days will come upon you when your enemies will throw up a barricade against you, and surround you and hem you in on every side,44 and they will level you to the ground and your children within you, and they will not leave in you one stone upon another, because you did not recognize the time of your visitation."

Traders Driven from the Temple

45 Jesus entered the temple and began to drive out those who were selling,46 saying to them, "It is written, 'AND MY HOUSE SHALL BE A HOUSE OF PRAYER,' but you have made it a ROBBERS' DEN."

47 And He was teaching daily in the temple; but the chief priests and the scribes and the leading men among the people were trying to destroy Him,48 and they could not find anything that they might do, for all the people were hanging on to every word He said.