Lukács 20

Honnan származik Jézus hatalma?

1 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömhírt. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői.

2 Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”

3 Jézus visszakérdezett: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem,

4 az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”

5 Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor megkérdezi majd: »Akkor miért nem hittetek neki?«

6 Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.”

7 Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudunk erre válaszolni.”

8 „Ha nem akartok válaszolni nekem, akkor én sem mondom meg, kitől kaptam ezekre felhatalmazást!”

Történet a gyilkos szőlőmunkásokról

9 Azután egy történetet mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba.

10 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a szőlő terméséből a tulajdonosnak járó részt. De a bérlők megverték a szolgát, és üres kézzel küldték vissza.

11 A tulajdonos ekkor másik szolgáját küldte, de a bérlők azt is megverték, tiszteletlenül bántak vele, és üres kézzel küldték el.

12 Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.

13 Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek most? Elküldöm hozzájuk egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt biztosan meg fogják becsülni!«

14 Mikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a tulajdonos fia! Ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!«

15 Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.
Mit gondoltok, mit fog velük tenni erre a tulajdonos?

16 Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”
Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Szó sem lehet róla! Isten mentsen, hogy ez megtörténjen!”

17 Jézus ekkor a szemükbe nézett, és ezt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:

»Az a kő lett a sarokkő,
amely az építőknek nem kellett«? Zsolt 118:22

18 Aki ráesik erre a kőre, az mind összetörik, akire pedig ez a kő esik, azt szétzúzza.”

19 A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy a történetet róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna Jézust, de nem merték, mert féltek az emberektől.

Ravasz kérdés az adóról

20 Ettől kezdve azonban állandóan figyelték Jézust. Kémeket küldtek utána, akik jószándékúnak mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje.

21 Ezért a kémek megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind igaz. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz.

22 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

23 Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik:

24 „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és neve van rajta?”
„A császáré” — felelték azok.

25 „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.

26 Ezen a válaszon megdöbbentek, és elhallgattak, mert az emberek előtt nem tudtak Jézus szavaiba belekötni.

A szadduceusok ravasz kérdése

27 Néhány szadduceus jött Jézushoz. Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás. Megkérdezték tőle:

28 „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódat.

29 Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.

30 Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt,

31 majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg.

32 Végül az asszony is meghalt.

33 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége ez az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt!”

34 Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.

35 De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni.

36 Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból.

37 Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az URat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének neveztet.

38 Márpedig, Isten nem a halottak, hanem az élők Istene! Hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”

39 Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen válaszoltál, Mester!”

40 Ettől kezdve senki sem merte őt tovább kérdezgetni.

Krisztus Dávidnak Fia és Ura

41 Ekkor Jézus kérdezett valamit tőlük: „Hogyan mondhatják azt a Krisztusról, hogy Dávid Fia?

42 Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:

»Így szólt az ÚR az én Uramhoz:
Ülj a jobb oldalamra,

43 amíg ellenségeidet
hatalmad alá kényszerítem!« Zsolt 110:1

44 Ha tehát Dávid Urának nevezte Krisztust, hogyan lehet akkor Krisztus Dávid Fia?”

Jézus véleménye a törvénytanítókról

45 Miközben az egész nép hallgatta, Jézus a tanítványaihoz fordult:

46 „Legyetek elővigyázatosak a törvénytanítókkal! Szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán. Szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon.

47 Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”

Luke 20

Jesus' Authority Questioned

1 On one of the days while He was teaching the people in the temple and preaching the gospel, the chief priests and the scribes with the elders confronted Him, 2 and they spoke, saying to Him, "Tell us by what authority You are doing these things, or who is the one who gave You this authority?"3 Jesus answered and said to them, "I will also ask you a question, and you tell Me:4 Was the baptism of John from heaven or from men?"5 They reasoned among themselves, saying, "If we say, 'From heaven,' He will say, 'Why did you not believe him?'6 But if we say, 'From men,' all the people will stone us to death, for they are convinced that John was a prophet."7 So they answered that they did not know where it came from.8 And Jesus said to them, "Nor will I tell you by what authority I do these things."

Parable of the Vine-growers

9 And He began to tell the people this parable: "A man planted a vineyard and rented it out to vine-growers, and went on a journey for a long time.10 At the harvest time he sent a slave to the vine-growers, so that they would give him some of the produce of the vineyard; but the vine-growers beat him and sent him away empty-handed.11 And he proceeded to send another slave; and they beat him also and treated him shamefully and sent him away empty-handed.12 And he proceeded to send a third; and this one also they wounded and cast out.13 The owner of the vineyard said, 'What shall I do? I will send my beloved son; perhaps they will respect him.'14 But when the vine-growers saw him, they reasoned with one another, saying, 'This is the heir; let us kill him so that the inheritance will be ours.'15 So they threw him out of the vineyard and killed him. What, then, will the owner of the vineyard do to them?16 He will come and destroy these vine-growers and will give the vineyard to others." When they heard it, they said, "May it never be!"17 But Jesus looked at them and said, "What then is this that is written:
'THE STONE WHICH THE BUILDERS REJECTED,
THIS BECAME THE CHIEF CORNER stone'?18 Everyone who falls on that stone will be broken to pieces; but on whomever it falls, it will scatter him like dust."

Tribute to Caesar

19 The scribes and the chief priests tried to lay hands on Him that very hour, and they feared the people; for they understood that He spoke this parable against them.20 So they watched Him, and sent spies who pretended to be righteous, in order that they might catch Him in some statement, so that they could deliver Him to the rule and the authority of the governor.21 They questioned Him, saying, "Teacher, we know that You speak and teach correctly, and You are not partial to any, but teach the way of God in truth.22 Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?"23 But He detected their trickery and said to them,24 "Show Me a tdenarius. Whose likeness and inscription does it have?" They said, "Caesar's."25 And He said to them, "Then render to Caesar the things that are Caesar's, and to God the things that are God's."26 And they were unable to catch Him in a saying in the presence of the people; and being amazed at His answer, they became silent.

Is There a Resurrection?

27 Now there came to Him some of the Sadducees (who say that there is no resurrection),28 and they questioned Him, saying, "Teacher, Moses wrote for us that IF A MAN'S BROTHER DIES, having a wife, AND HE IS CHILDLESS, HIS BROTHER SHOULD MARRY THE WIFE AND RAISE UP CHILDREN TO HIS BROTHER.29 Now there were seven brothers; and the first took a wife and died childless;30 and the second31 and the third married her; and in the same way all seven died, leaving no children.32 Finally the woman died also.33 In the resurrection therefore, which one's wife will she be? For all seven had married her."

34 Jesus said to them, "The sons of this age marry and are given in marriage,35 but those who are considered worthy to attain to that age and the resurrection from the dead, neither marry nor are given in marriage;36 for they cannot even die anymore, because they are like angels, and are sons of God, being sons of the resurrection.37 But that the dead are raised, even Moses showed, in the passage about the burning bush, where he calls the Lord THE GOD OF ABRAHAM, AND THE GOD OF ISAAC, AND THE GOD OF JACOB.38 Now He is not the God of the dead but of the living; for all live to Him."39 Some of the scribes answered and said, "Teacher, You have spoken well."40 For they did not have courage to question Him any longer about anything.

41 Then He said to them, "How is it that they say tthe Christ is David's son?42 For David himself says in the book of Psalms,
'THE LORD SAID TO MY LORD,
"SIT AT MY RIGHT HAND,

43 UNTIL I MAKE YOUR ENEMIES A FOOTSTOOL FOR YOUR FEET."'44 Therefore David calls Him 'Lord,' and how is He his son?"

45 And while all the people were listening, He said to the disciples,46 "Beware of the scribes, who like to walk around in long robes, and love respectful greetings in the market places, and chief seats in the synagogues and places of honor at banquets,47 who devour widows' houses, and for appearance's sake offer long prayers. These will receive greater condemnation."