Lukács 7

Jézus meggyógyítja a százados szolgáját

1 Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment.

2 Élt ott egy római százados, akinek a szolgája annyira beteg volt, hogy már haldoklott. A százados nagyon kedvelte ezt a szolgáját,

3 és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

4 A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy tedd meg, amire kér.

5 Szereti népünket, és a zsinagógánkat is ő építtette.”

6 Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj!

7 Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.

8 Mert én is mások hatalma alatt álló ember vagyok, és vannak katonák, akiknek pedig én parancsolok. Ha valamelyiküknek azt mondom: »Menj!«, az elmegy; ha egy másiknak azt mondom: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom: »Tedd ezt!«, megteszi.”

9 Jézus csodálkozott a századoson. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen hitet.”

10 Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a szolgát már egészségesen találták.

Jézus feltámaszt egy fiút

11 Ezután Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.

12 Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.

13 Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”

14 Odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik a koporsót vitték, megálltak. Azután ezt mondta: „Fiú, én mondom neked, kelj fel!”

15 A halott ekkor felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.

16 Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk!” És: „Isten eljött, hogy segítsen népének”.

17 A Jézus híre egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.

János kérdése

18 A történteket Jánosnak is elmondták a tanítványai.

19 Ő pedig magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy valaki mást várjunk?”

20 Amikor a küldöttek megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „Bemerítő János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy mást várjunk?”

21 Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg. Sok gonosz szellemet űzött ki, és sok vaknak is visszaadta a látását.

22 Jézus így válaszolt a küldötteknek: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegények az örömhírt hallgatják.

23 Boldog és áldott, aki elfogad engem, és nem kételkedik, hanem kitart mellettem.”

24 Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálatt lássatok? Ugye, nem?

25 Vagy talán azért mentetek ki, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Ugye, hogy nem?! Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban, palotákban laknak!

26 Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok! Sőt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!

27 Mert János az, akiről mondja az Írás:

»Elküldöm hírvivő követemet,
aki előtted fog menni,
hogy utat készítsen számodra.« Mal 3:1

28 Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik Isten Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.”

29 Akik hallgatták Jézust, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták üzenetét, még a vámszedők is. Ezek voltak azok, akik már korábban bemerítkeztek Jánosnál.

30 De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították Isten akaratát. Ez abból látszott, hogy nem merítkeztek be János felhívására.

31 Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket?

32 Olyanok ők, mint a gyerekek a téren, akik játszanak, és ezt kiabálják egymásnak:

»Táncnótát furulyáztunk nektek,
de nem táncoltatok.
Siratót énekeltünk,
de nem sírtatok.«

33 Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és nem ivott bort sem. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!«

34 Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!«

35 De a bölcsességet a tettei igazolják.”

Akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret

36 Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz.

37 Volt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában vacsorázik, ő is oda ment, és nagyon értékes illatszert hozott egy alabástrom korsócskában.

38 Sírva megállt Jézus mögött. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, végül ráöntötte a drága illatszert.

39 A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”

40 Jézus ekkor megszólította a házigazdát: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”
„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.

41 Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Az egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel.

42 Mivel egyikük sem tudta visszafizetni, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”

43 Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”
Mire Jézus azt mondta: „Igazad van!”

44 Majd az asszonyra mutatva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam.

45 Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja.

46 Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal.

47 Mondom neked, ennek az asszonynak sok bűnét megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret! Akinek viszont kevés bűnét bocsátották meg, abban a szeretet is kevesebb.”

48 Ezután az asszonyhoz fordult: „A bűneid meg vannak bocsátva!”

49 Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Ki lehet ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

50 Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged. Menj békességgel!”

Luke 7

Jesus Heals a Centurion's Servant

1 When He had completed all His discourse in the hearing of the people, He went to Capernaum.

2 And a centurion's slave, who was highly regarded by him, was sick and about to die.3 When he heard about Jesus, he sent some Jewish elders asking Him to come and save the life of his slave.4 When they came to Jesus, they earnestly implored Him, saying, "He is worthy for You to grant this to him;5 for he loves our nation and it was he who built us our synagogue."6 Now Jesus started on His way with them; and when He was not far from the house, the centurion sent friends, saying to Him, "Lord, do not trouble Yourself further, for I am not worthy for You to come under my roof;7 for this reason I did not even consider myself worthy to come to You, but just say the word, and my servant will be healed.8 For I also am a man placed under authority, with soldiers under me; and I say to this one, 'Go!' and he goes, and to another, 'Come!' and he comes, and to my slave, 'Do this!' and he does it."9 Now when Jesus heard this, He marveled at him, and turned and said to the crowd that was following Him, "I say to you, not even in Israel have I found such great faith."10 When those who had been sent returned to the house, they found the slave in good health.

11 Soon afterwards He went to a city called Nain; and His disciples were going along with Him, accompanied by a large crowd.12 Now as He approached the gate of the city, a dead man was being carried out, the only son of his mother, and she was a widow; and a sizeable crowd from the city was with her.13 When the Lord saw her, He felt compassion for her, and said to her, "Do not weep."14 And He came up and touched the coffin; and the bearers came to a halt. And He said, "Young man, I say to you, arise!"15 The dead man sat up and began to speak. And Jesus gave him back to his mother.16 Fear gripped them all, and they began glorifying God, saying, "A great prophet has arisen among us!" and, "God has visited His people!"17 This report concerning Him went out all over Judea and in all the surrounding district.

A Deputation from John

18 The disciples of John reported to him about all these things.19 Summoning two of his disciples, John sent them to the Lord, saying, "Are You the Expected One, or do we look for someone else?"20 When the men came to Him, they said, "John the Baptist has sent us to You, to ask, 'Are You the Expected One, or do we look for someone else?'"21 At that very time He cured many people of diseases and afflictions and evil spirits; and He gave sight to many who were blind.22 And He answered and said to them, "Go and report to John what you have seen and heard: the BLIND RECEIVE SIGHT, the lame walk, the lepers are cleansed, and the deaf hear, the dead are raised up, the POOR HAVE THE GOSPEL PREACHED TO THEM.23 Blessed is he who does not take offense at Me."

24 When the messengers of John had left, He began to speak to the crowds about John, "What did you go out into the wilderness to see? A reed shaken by the wind?25 But what did you go out to see? A man dressed in soft clothing? Those who are splendidly clothed and live in luxury are found in royal palaces!26 But what did you go out to see? A prophet? Yes, I say to you, and one who is more than a prophet.27 This is the one about whom it is written,
'BEHOLD, I SEND MY MESSENGER AHEAD OF YOU,
WHO WILL PREPARE YOUR WAY BEFORE YOU.'28 I say to you, among those born of women there is no one greater than John; yet he who is least in the kingdom of God is greater than he."29 When all the people and the tax collectors heard this, they acknowledged God's justice, having been baptized with the baptism of John.30 But the Pharisees and the tlawyers rejected God's purpose for themselves, not having been baptized by John.

31 "To what then shall I compare the men of this generation, and what are they like?32 They are like children who sit in the market place and call to one another, and they say, 'We played the flute for you, and you did not dance; we sang a dirge, and you did not weep.'33 For John the Baptist has come eating no bread and drinking no wine, and you say, 'He has a demon!'34 The Son of Man has come eating and drinking, and you say, 'Behold, a gluttonous man and a drunkard, a friend of tax collectors and sinners!'35 Yet wisdom is vindicated by all her children."

36 Now one of the Pharisees was requesting Him to dine with him, and He entered the Pharisee's house and reclined at the table. 37 And there was a woman in the city who was a sinner; and when she learned that He was reclining at the table in the Pharisee's house, she brought an alabaster vial of perfume,38 and standing behind Him at His feet, weeping, she began to wet His feet with her tears, and kept wiping them with the hair of her head, and kissing His feet and anointing them with the perfume.39 Now when the Pharisee who had invited Him saw this, he said to himself, "If this man were a prophet He would know who and what sort of person this woman is who is touching Him, that she is a sinner."

Parable of Two Debtors

40 And Jesus answered him, "Simon, I have something to say to you." And he replied, "Say it, Teacher."41 "A moneylender had two debtors: one owed five hundred tdenarii, and the other fifty.42 When they were unable to repay, he graciously forgave them both. So which of them will love him more?"43 Simon answered and said, "I suppose the one whom he forgave more." And He said to him, "You have judged correctly."44 Turning toward the woman, He said to Simon, "Do you see this woman? I entered your house; you gave Me no water for My feet, but she has wet My feet with her tears and wiped them with her hair.45 You gave Me no kiss; but she, since the time I came in, has not ceased to kiss My feet.46 You did not anoint My head with oil, but she anointed My feet with perfume.47 For this reason I say to you, her sins, which are many, have been forgiven, for she loved much; but he who is forgiven little, loves little."48 Then He said to her, "Your sins have been forgiven."49 Those who were reclining at the table with Him began to say to themselves, "Who is this man who even forgives sins?"50 And He said to the woman, "Your faith has saved you; go in peace."