Márk 4

A magvető

1 Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.2 Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:3 „Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.4 És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.5 Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.6 Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.7 Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.8 Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“

9 Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
10 Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.11 Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;

12 hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.“
13 És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?14 A magvető az igét hinti.15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,17 de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.

20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“

A lámpás és a mérték

21 Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.

23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
24 Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.

25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“

A magától növekedő vetés

26 És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,27 azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.

29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“

A mustármag

30 Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?31 A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,

32 és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
33 És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.

34 Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.

Jézus lecsendesíti a tengert

35 Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“36 Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“39 És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“ És elállt a szél, és nagy csendesség lett.40 Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“

41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“

Mark 4

The Parable of the Sower

1 Again he began to teach by the lake. Such a large crowd gathered around him that he got into a boat on the lake and sat there whilet the whole crowd was on the shore by the lake.2 He taught them many things in parables,s and in his teaching said to them:3 “Listen! A sower went out to sow.s4 And as he sowed, some seedt fell along the path, and the birds came and devoured it.5 Other seed fell on rocky grounds where it did not have much soil. It sprang up at once because the soil was not deep.t6 When the sun came up it was scorched, and because it did not have sufficient root,t it withered.7 Other seed fell among the thorns,s and they grew up and choked it,s and it did not produce grain.8 Butt other seed fell on good soil and produced grain, sprouting and growing; some yielded thirty times as much, some sixty, and some a hundred times.”

9 And he said, “Whoever has ears to hear had better listen!”t

The Purpose of Parables

10 When he was alone, those around him with the twelve asked him about the parables.

11 He said to them, “The secretts of the kingdom of God has been givent to you. But to those outside, everything is in parables,

12 so that although they look they may look but not see,
and although they hear they may hear but not understand,
so they may not repent and be forgiven.”s
13 He said to them, “Don’t you understand this parable? Thent how will you understand any parable?14 The sower sows the word.15 These are the ones on the path where the word is sown: Whenever they hear, immediately Satans comes and snatches the words that was sown in them.16 These are the ones sown on rocky ground: As soon as they hear the word, they receive it with joy.17 Butt they have no root in themselves and do not endure.t Then, when trouble or persecution comes because of the word, immediately they fall away.18 Others are the ones sown among thorns: They are those who hear the word,19 butt worldly cares, the seductiveness of wealth,t and the desire for other things come in and choke the word,s and it produces nothing.

20 Butt these are the ones sown on good soil: They hear the word and receive it and bear fruit, one thirty times as much, one sixty, and one a hundred.”

The Parable of the Lamp

21 He also said to them, “A lamps isn’t brought to be put under a baskett or under a bed, is it? Isn’t it to be placed on a lampstand?22 For nothing is hidden except to be revealed,t and nothing concealed except to be brought to light.23 If anyone has ears to hear, he had better listen!”t24 And he said to them, “Take care about what you hear. The measure you use will be the measure you receive,t and more will be added to you.

25 For whoever has will be given more, butt whoever does not have, even what he has will be taken from him.”s

The Parable of the Growing Seed

26 He also said, “The kingdom of God is like someone who spreads seed on the ground.27 He goes to sleep and gets up, night and day, and the seed sprouts and grows, though he does not know how.28 By itself the soil produces a crop, first the stalk, then the head, then the full grain in the head.

29 And when the grain is ripe, he sends in the sicklet because the harvest has come.”s

The Parable of the Mustard Seed

30 He also asked, “To what can we compare the kingdom of God, or what parable can we use to present it?31 It is like a mustard seeds that when sown in the ground, even though it is the smallest of all the seeds in the ground –

32 when it is sown, it grows up,t becomes the greatest of all garden plants, and grows large branches so that the wild birdst can nest in its shade.”s

The Use of Parables

33 Sot with many parables like these, he spoke the word to them, as they were able to hear.

34 He did not speak to them without a parable. But privately he explained everything to his own disciples.

Stilling of a Storm

35 On that day, when evening came, Jesust said to his disciples, “Let’s go across to the other side of the lake.”t36 Sot after leaving the crowd, they took him along, just as he was, in the boat,ts and other boats were with him.37 Nowt a great windstormts developed and the waves were breaking into the boat, so that the boat was nearly swamped.38 Butt he was in the stern, sleeping on a cushion. They woke him up and said to him, “Teacher, don’t you care that we are about to die?”39 Sot he got up and rebukedt the wind, and said to the sea,s “Be quiet! Calm down!” Thent the wind stopped, and it was dead calm.40 And he said to them, “Why are you cowardly? Do you still not have faith?”

41 They were overwhelmed by fear and said to one another, “Who then is this?s Even the wind and sea obey him!”s