Zsoltárok 39

1  Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 2  Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. 3  Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 4  Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 5  Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 6  Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

7  Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 8  Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 9  Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 10  Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 11  Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 12  Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. 13  Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. 14  Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

Psalm 39

For the music director, Jeduthun; a psalm of David.

1 I decided, “I will watch what I say
and make sure I do not sin with my tongue.
I will put a muzzle over my mouth
while in the presence of an evil man.”

2 I was stone silent;
I held back the urge to speak.
My frustration grew;

3 my anxiety intensified.
As I thought about it, I became impatient.
Finally I spoke these words:

4 “O Lord, help me understand my mortality
and the brevity of life!
Let me realize how quickly my life will pass!

5 Look, you make my days short-lived,
and my life span is nothing from your perspective.
Surely all people, even those who seem secure, are nothing but vapor.

6 Surely people go through life as mere ghosts.
Surely they accumulate worthless wealth
without knowing who will eventually haul it away.”

7 But now, O Lord, upon what am I relying?
You are my only hope!

8 Deliver me from all my sins of rebellion!
Do not make me the object of fools’ insults!

9 I am silent and cannot open my mouth
because of what you have done.

10 Please stop wounding me!
You have almost beaten me to death!

11 You severely discipline people for their sins;
like a moth you slowly devour their strength.
Surely all people are a mere vapor. (Selah)

12 Hear my prayer, O Lord!
Listen to my cry for help!
Do not ignore my sobbing!
For I am dependent on you, like one residing outside his native land;
I am at your mercy, just as all my ancestors were.

13 Turn your angry gaze away from me, so I can be happy
before I pass away.