Rómaiakhoz 7

A házasság példája és a Törvény

1 Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg él.

2 Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él. De ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól.

3 Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint a házasságtörés bűnét követi el. De ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házassági törvény alól. Ekkor már nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.

4 Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már Krisztushoz tartoztok, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl Istennek szolgáljunk.

5 Az elmúlt időkben még régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket. Ennek pedig olyan következményei voltak, amelyek a halál felé vezettek bennünket.

6 Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent, a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.

A Törvény és a bűn

7 Mi következik tehát mindebből? Vajon a Törvény és a bűn ugyanaz a dolog? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például, nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”t

8 Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje.

9 Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn,

10 én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta halálomat, amelynek életet kellett volna adnia.

11 A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.

12 A Törvény és a parancs tehát szent, igazságos és jó.

13 Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit, ami egyébként jó, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam: mennyire gonosz dolog a bűn!

Az ember belső vívódása

14 Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem testi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok.

15 Nem értem saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amit akarok, hanem a rossz dolgokat, amiket nem akarok.

16 Mivel valójában nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó!

17 Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik.

18 Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá.

19 Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok.

20 De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

21 Tehát, ez érvényes rám nézve: a jót szeretném tenni, mégis mindig a rosszat találom magamban.

22 Ami az értelmemet illeti, szeretem Isten törvényét.

23 Azonban látok egy másik törvényt, amely a testemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.

24 Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad?

25 Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít, Urunk, Jézus Krisztus által!
Tehát, ami engem illet, értelmemmel ugyan Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem a bűn törvényének rabszolgája.

Romans 7

Believers United to Christ

1 Or do you not know, brethren (for I am speaking to those who know the law), that the law has jurisdiction over a person as long as he lives?2 For the married woman is bound by law to her husband while he is living; but if her husband dies, she is released from the law concerning the husband.3 So then, if while her husband is living she is joined to another man, she shall be called an adulteress; but if her husband dies, she is free from the law, so that she is not an adulteress though she is joined to another man.

4 Therefore, my brethren, you also were made to die to the Law through the body of Christ, so that you might be joined to another, to Him who was raised from the dead, in order that we might bear fruit for God.5 For while we were in the flesh, the sinful passions, which were aroused by the Law, were at work in the members of our body to bear fruit for death.6 But now we have been released from the Law, having died to that by which we were bound, so that we serve in newness of the tSpirit and not in oldness of the letter.

7 What shall we say then? Is the Law sin? May it never be! On the contrary, I would not have come to know sin except through the Law; for I would not have known about coveting if the Law had not said, "YOU SHALL NOT COVET."8 But sin, taking opportunity through the commandment, produced in me coveting of every kind; for apart from the Law sin is dead.9 I was once alive apart from the Law; but when the commandment came, sin became alive and I died;10 and this commandment, which was to result in life, proved to result in death for me;11 for sin, taking an opportunity through the commandment, deceived me and through it killed me.12 So then, the Law is holy, and the commandment is holy and righteous and good.

13 Therefore did that which is good become a cause of death for me? May it never be! Rather it was sin, in order that it might be shown to be sin by effecting my death through that which is good, so that through the commandment sin would become utterly sinful.

The Conflict of Two Natures

14 For we know that the Law is spiritual, but I am of flesh, sold into bondage to sin.15 For what I am doing, I do not understand; for I am not practicing what I would like to do, but I am doing the very thing I hate.16 But if I do the very thing I do not want to do, I agree with the Law, confessing that the Law is good.17 So now, no longer am I the one doing it, but sin which dwells in me.18 For I know that nothing good dwells in me, that is, in my flesh; for the willing is present in me, but the doing of the good is not.19 For the good that I want, I do not do, but I practice the very evil that I do not want.20 But if I am doing the very thing I do not want, I am no longer the one doing it, but sin which dwells in me.

21 I find then the principle that evil is present in me, the one who wants to do good.22 For I joyfully concur with the law of God in the inner man,23 but I see a different law in the members of my body, waging war against the law of my mind and making me a prisoner of the law of sin which is in my members.24 Wretched man that I am! Who will set me free from the body of this death?25 Thanks be to God through Jesus Christ our Lord! So then, on the one hand I myself with my mind am serving the law of God, but on the other, with my flesh the law of sin.